A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 20. 1993 (Debrecen, 1993)

Tanulmányok - Bényei Miklós: Kossuth Lajos Pesti Hírlapja és Debrecen

A követutasításként is funkcionáló dokumentum összeállítóinak rejtett szándékait egy debreceni tudósító leplezte le a Pesti Hírlap egyik márciusi számában. A K-oi M. aláírás keveset árul el a levelezőről, annyi azonban bizonyos, hogy szemléletileg a bevezetőben említett szabadelvű csoporthoz tartozott. Rámutatott: a közvetett választással és a hat éves ciklussal a tanács az összefonódó családok uralmát és a tisztviselők hanyagságát éltetné tovább. „Hasztalan volna ekkor a’ nyilvánosság, ha a’ közvéleménynek nem volna jogszerű fegyvere, mellyel a’ vétkes, hűtlen vagy hanyag tisztviselőt sújthassa; a’ nepotismus uralma nem volna kisebb és bitorlóbb, mint most, midőn azoknak, kiknek — a’ közmondás szerint — Krisztus urunk nem barát jók, a’ hivataloknak még alsóbb egeiben olly kimondhatlanul nehéz üdvözülniök.” Meggyőződése, hogy ,,a’ polgárok vajmi régi és rögzött bajain” csak akkor segíthetnek, ha a tisztviselők választásában minden polgár részt vesz. A kicsapongásoktól nem kell félni, hiszen az utcakapitányok és tizedesek választása évenként rendben megtörténik, aztán ,,a’ debreczeni, szinte 800-ra menő, nemesség is [. ..] kitűnő és dicséretet nyert illedelemmel viselte magát több ízben mind Szabolcs, mind Bihar vármegye tisztválasztásain.”56

Hogy Kossuth Lajos milyen nagy jelentőséget tulajdonított a debreceni tervezetnek, azt a fentieken kívül az is igazolja, hogy ő maga három ízben reflektált annak téziseire. A szöveg második feléhez fűzött szerkesztői észrevételeiben a testületi ügyintézés fenntartásának igényét kifogásolta, s ezzel a tisztviselők személyre szabott feladatait, egyéni felelősségét állította szembe, hasonlóan a vármegyei gyakorlathoz.57 58 Ugyanezen lapszám vezércikkében üdvözölte „az osztályérdekeken felülemelkedett valódi alkotmányos szellemet, a’ nemzeti érdekegyesítésre vonatkozó assimilationalis irányt, a’ képviseleti rendszer elemeihez közelítést”, ám mindjárt hozzátette, hogy a rendezés némely részleteiről másként vélekedik.68 Pontosan egy hónappal később, 1843. március 26-án bővebben is kifejtette, mit gondol a városi reformról, amelyet „életkérdésének minősített, „és mivel az, az életkérdésnek életkérdése minden honpolgártól komoly elmélkedést igényel. . .” Ekkor a polgárjog és a választói jog problémáját taglalta. Szerinte a debreceniek határozatlanul írták körül a „minden polgárnak” fogalmát, hiszen ez evidencia. Kossuth félreértette — szándékosan vagy anélkül — az állásfoglalás ezen pasz- szusát, amihez hozzájárult a kétségkívül homályos fogalmazás is. Különösen a nemesek és a honoráciorok minden további nélküli bevételét tartotta elfogadhatatlannak, sőt a városokra nézve veszélyesnek. A születési kvalifikáció ugyanis ellenkezik a városi polgárjog eszméjével, mert ezáltal megengednék, „hogy bármelly kövezettaposó, bármelly iparlovag, bármelly koczka ’s kártyahős, kinek apja történetesen nemes volt [. . .] városi képviselőt és városi követet választhasson, és azzá választassák, mihelyt tanyáját városban üté fel...” A honoráciorokat — vagyis az értelmiségieket — pedig a sommás kiemeléssel elszakítanák a néptől. A meg56 Debreczenből. = Pesti, Hírlap, 1843. márc. 16. 177. p. — A cívis-oligarchia kialakulásáról: Komoróczy Gy. i. m. 192. p. — 1840-ben 794 nemest írtak össze a városban; ld. Rácz István: Városlakó nemesek az Alföldön 1541—1848 között. Bp. 1988. 85. p.

57 Pesti Hírlap, 1843. febr. 26. 135. p.

58 Kir. városi szavazatarány. = Pesti Hírlap, 1843. febr. 26. 129. p.

81