A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 20. 1993 (Debrecen, 1993)
Tanulmányok - Gazdag István: Debreceni díszpolgárok
rendelése a magyar fejben rejlő nagy szellemi és lelki kincseket megcsillogtatja az egész világ előtt, akiken keresztül megmutatja a világnak, hogy e nemzet joggal kívánhatja a jövendőt, az életet, joggal kívánhatja az igazságot, amely a feltámadás, a megaláztatásból való felmagasztalás, a rabság szorító bilincseiből való szabadulás, azok mindnyájunk díszei, ékességei.”20 A díszpolgári címet az egyetemes nemzeti érdek felismerése alapján adományozta Debrecen városa. A sorban két miniszterelnök következik. A városi Tanács előterjesztésére a törvényhatósági bizottság közgyűlése gróf Bethlen István miniszterelnököt Debrecen díszpolgárának megválasztotta 1926. június 15-én. A határozat kimondta: „Debrecen sz. kir. város törvényhatósági bizottsága a legnagyobb elismeréssel nézi azt az emberfeletti munkát, azt az önfeláldozó erőfeszítést, amelyet gróf Bethlen István miniszterelnök évek óta kifejt, hogy a magyar nemzetet kivezesse abból a veszedelemből, amelybe a világháború, a forradalmak, az ellenség gyűlölete és kapzsisága, saját fiainak meggondolatlansága, rövidlátása, nem egyszer önző célok szolgálatába szegődése juttatta, hogy a politikai és gazdasági élet konszolidálásával a jövő fejlődés útjait előkészítse és lerakja azokat a pilléreket, amelyre a magyar államélet szilárd, a történelem viharaival dacolni képes, új épülete felemelhető lesz.21 22 Debrecen város törvényhatósági bizottsága 1936. május 29-én díszpolgárnak választotta vitéz Gömbös Gyula miniszterelnököt. Harsányi Gusztáv és 49 társa törvényhatósági bizottsági tag indítványára született határozat kimondja: „legnagyobb érdemének tartja és ítéli a törvényhatósági bizottság Gömbös Gyula miniszterelnök úrnak azt a törekvését, hogy megteremteni igyekszik a magyar népiélek egységét. . . Ezeréves történetünk lapjai közül azok a legvéresebbek, amelyekre az események adatait a pártokra szakadozott, a viszálykodó magyarság írta fel. Ha élni akarunk még, mint önálló nemzet, mint boldog ország lakosai és tagjai, akkor ennek a lelki egység eszményének a szolgálatára kell elszegődnünk mind- annyiónknak.. .’,22 A polgári magyar társadalom második világháború előtti utolsó díszpolgári címét báró Vay László volt főispán, földművelésügyi államtitkár kapta meg Debrecen városától. Dr. szentpéteri Kun Béla és társai, összesen 100 törvényhatósági bizottsági tag indítványára a közgyűlés határozatában megállapította: „ . . .báró Vay László öt évvel ezelőtt, a legsúlyosabb gazdasági válság idején foglalta el a város főispáni székét: Akkor, amikor nemcsak a világválság, hanem a Tiszántúlt egymásután sújtó sorscsapások szinte vigasztalanná tették városunk jövőjét és a válság aggodalommal töltötte el a lelkeket. Báró Vay László egész férfiként állott az élre és fáradságot, csüggedést nem ismerőén adott bátorítást és útmutatást. öt év főispánsága alatt a közérdeknek és a nagy nemzeti eszméknek megalkuvás nélküli szolgálatát és a személyes szempontok kikapcsolásával való érvényesítését tartotta mindig, mindenkor szem- előtt.”23 20 Uo. 1926. 3 füzet 307—311 oldal. 21 Uo. 1926. 7 füzet 559—562 oldal. 22 Uo. 1936. 5 füzet 386—390 oldal. 64
