A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 20. 1993 (Debrecen, 1993)
Tanulmányok - Gazdag István: Debreceni díszpolgárok
képviselőtestületének hazafias kötelessége töröltetni az aranykönyvből e méltatlan, gyűlöletes emlékű neveket, a szabad magyarság legádázabb ellenségeinek nevét. Hiszük, hogy ez az elégtételvétel nem marad el sokáig. . . ”7 A törvényhatósági bizottság foglalkozott a kérdéssel és a többség a törlés ellen foglalt állást, kivéve báró Kempen János császári csendőrség főnöke, gróf Grüne Károly tábornok, szárnysegéd, gróf Pálffy Móric kerületi helytartó és Bach Sándor belügyminiszter személyét kivéve. Halász László törvényhatósági bizottsági tag tiltakozott a fenti négy személynek a díszpolgárok sorából való törlése ellen. Különvéleményében a következőket írta le: 1. Elvileg ellenez minden törlést a díszpolgárok sorából. 2. A díszpolgári jog-minden más polgári joghoz hasonlóan a halál beálltával megszűnik. így lehetetlen egy már nem létező jogot megvonni. 3. A történelemmé vált tényeket nem lehet meg nem történtnek tekinteni. 4. Nem egyértelmű, hogy a díszpolgár választás felsőbb kényszer hatása alatt történt: — a polgárság számára a város vezetése így próbált támogatókat találni — a város vezetősége hálás volt azoknak akik az abszolutisztikus időben emberségesen bántak Debrecennel. 5. Az utódok számára a törlés megszégyenítő. 8. Precedenst teremtene a város a törléssel a megszállt területek hivatalos városi vezetői számára, így azok törölhetnék a magyarság exponenseit.8 Nincs adatunk arra vonatkozóan, hogy végül is Debrecenben sor került volna a törlésre. AZ ALKOTMÁNYOSSÁG HELYREÁLLÍTÁSÁNAK ÉVÉBEN 1861. A császár az un. októberi diplomában lemondott az abszolutizmusról és centralizmusról, helyreállította az országok és tartományok „történeti individualitását”. Az alkotmányosság visszaállítására tett lépések Debrecen város életében is lényeges változásokat jelentettek. 1861. február 6-án ünnepélyes tanácsülésen, az új polgármester Kiss Lajos köszöntőjében kijelentette: „ . . . a gondviselés bölcs intézkedése folytán ismét érvényre jutott alkotmányos élet a városi közönségnek. . . ismét alkalmat adott úgy a haza boldogulására közreműködhetni, mint saját belügyeit is törvények által biztosított helyhatósági jogköréhez képest önhatás körében intézkedhetni. . .” A tanácsülés ünnepélyesen megemlékezett az 1848—1849-es szabadságharc elhunyt hőseire, a külföldi száműzetésbe kényszerítőitekre és a harcok élő résztvevőire elhatároztatott, hogy „.. . az egész haza által szeretve tisztelt honfitársaink. .. városunk tiszteletbeli képviselőinek díszkoszorújába fölvétessenek.”9 A városi jegyzőkönyvben 7. Debrecen, 1903. március 28. 8. HBML. XIV. 4. 7. 9. HBML. IV. B. 1107. 1. 60