A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 20. 1993 (Debrecen, 1993)
Tanulmányok - Gazdag István: Debreceni díszpolgárok
Debrecen iránt elkötelezett-politikusok, tudósok és művészek számát. A kitüntetett személyek viszont erkölcsi tőkét, politikai bázist szerezhettek maguknak. A díszpolgári cím odaítélése nem csupán ünnepélyes aktus, amely során az adományozó és a kitüntetett kölcsönösen biztosítják egymást nagyrabecsülésükről. Több ennél, keresztmetszet a város korszakáról. A politikai párt-csoport érdekek határozták meg a személy kiválasztását. A kezdetben egységes jelölést a többségi jelölés váltotta fel, így egy cím odaítélés komoly politikai vihart okozhatott. Kiderült az is, hogy milyen a város kapcsolata a felsőbb szervekkel, milyen mérvű kiszolgáltatottsága, vagy éppen önállósága. Debrecen a díszpolgárság intézményét más magyarországi városoktól vette át. Az adományozás Debrecenben nyolc jól elkülöníthető korszakban valósult meg: REFORMKOR 1835. január 31-én négy tekintélyes politikust tisztelt meg a város „polgári levéllel”, ekkor még nem használták a díszpolgár címet. „Nagy Méltóságú Báró Eötvös Ignátz ő Exellenciája az ország Procancelláriusa városunk keblében közelebb házat szerzett a polgári karnak díszére s javára szolgálandana ha ö Exellenciáját ezen Város polgárai közzé számlálhat- ná-ugyan ezen alkalommal az is megemlítődött, hogy Méltóságos Főispán gróf Vay Ábrahám, Méltóságos Báró és adminisztrátor Vay Miklós és Méltóságos Császári Királyi kamarás és tanácsos Semsey Joób ö nagyságoknak is oly számosak ezen város eránt szerzett érdemeik, hogy azok elegendő indító okául szolgálhatnak arra, minél fogva 0 Nagyságok is ezen Város polgári jussával megtiszteltessenek.. ,”3 Debrecen tanácsa Eötvös és később Beöthy megválasztásánál még megemlíti, hogy házzal rendelkeznek a városban, de a későbbi cím adományozásnál erre már nem került sor. E szoros polgári kötelezettség alól tehát a díszpolgár felmentést nyert. Hasonló módon járt el a tanács a polgáreskü ügyében a kezdeti bizonytalanság után. Eötvös Ignácztól, a két Vay tói és Semsey- től a tanács nem kívánt esküt, ennek dacára Eötvös köszönő levelében írja „rövidesen Debreczenbe érkezvén, a polgársággal járó kötelességeknek pontos és hív teljesítését hittel is fogadhatom.” Ugyanezt ígérte gróf Vay Ábrahám, míg Vay Miklós, Semsey Jób és majd Beöthy Ödön választásánál szó sem esik az esküről. Ugyanakkor az utánuk következő Pálffy József és Andaházi Szilágyi Mihály választásánál egyenesen a tanács intézkedett arról, hogy az illetőktől kivegyék az esküt. Ez könnyen is ment, mert mindketten Debrecenben laktak. Ez időtől, 1840-től kezdve az esküről nem történik többé említés. A díszpolgárt mentesítette a tanács a polgári taxa, a polgárosítási díj lefizetése alól. A reformkorban megválasztott 12 főből főispán-főispáni helytartó 5, jogász 4, királyi biztos 2 és bizottsági elnök 1 fő. E csoportba tartozik Deák Ferenc és Széchényi István. 3. HBML IV, A 1011/a. 132 58