A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 20. 1993 (Debrecen, 1993)

Tanulmányok - Mervó Zoltánné: Az elemi iskolai képzés néhány sajátossága a Debreceni Református Kollégiumban, különös tekintettel a szokató iskolára

szoktatni az iskolába járásra: ezek osztálya „initiandus”-ok nevezete alatt már 1729-ben feltalálható: (az óvó iskola első nyoma ez:)”12 Feltételezhető, hogy a dátumot a Mádi János gondnok 1727. évi összeállításából vette, aki a series servientiumban „a logikusok, poéták, syntaxisták, grammatisták, conjugisták és comparisták, declinisták és initiandusok” osztályát említi.13 Hét osztály volt az elemi osztállyal együtt 1729—1731 között Barcsa szerint is: logica, poéta, syntaxtica, grammatista, coniugista, comparatista et declinista, initiandi. Az „initiandi” classis megtalálható Maróthi 1741-es felosztásában is. „A kezdők (initiandi) elemi ismereteket gyűjtenek, írni, olvasni, számolni tanultak. A latin nyelvből elég, ha az olvasásig eljutnak, ellenben minden más ismeretüket anyanyelvükön tartott tanítás révén szerzik.”14 Hét osztályt tanítottak a XVII. század végén a hajdúszoboszlói partikulában is. A septima classis volt az ábécé- dáriusok osztálya. „Incipistáknak, kezdőknek is nevezték őket. Tananyaguk az írás és az olvasás eleme, a betűk megtanulása volt.”15 Ennek ellenére a szoktató iskola fogalmával Hajdúszoboszló neveléstörténetében nem találkoztunk. Sajnálatos, hogy források hiányában nincs elegendő bizonyítékunk arra, hogy egyértelműen eldönthessük szoktató iskola, netán az óvoda előzménye volt-e az „initiativa” néven működő osztály a XVIII. században. Mindenesetre collaborator, vagy publicus praeceptor szoktató avagy kezdő osztályt a kollégiumban nem vezetett.16

A szoktató iskola elnevezéssel a Tiszántúli Református Egyházkerület és a Debreceni Református Kollégium Levéltárának ismertetője című kiadványában találkozunk, megemlítve, hogy „1820-tól az u.n. szoktató iskolai tanítót is alkalmaznak.” A főiskolai elemi tanítók névsorában 1820/21. tanévben valóban meg is találjuk Dombi János szoktató tanító nevét.17 A rendelkezésünkre álló anyakönyvek 1820-tól külön osztálynévsort a szoktató osztályról még nem tartalmaznak, de már 1817-től megfigyelhető, hogy az iskolai év második felében a „Schola Vernacula prima Minoris” vagyis a legkisebbek osztályában a létszám megkétszereződik. Míg 1817/18 I. felében az osztálylétszám 191, a II. félévben 454. 1818/19-ben 210 illetve 457 a növendékek száma, 1819/20-ban pedig 249-re emelkedett a tanulói létszám. Az 1820/21. évi anyakönyvben a Schola Vernacula prima Minori osztályban a II. félévben 452 növendék szerepel. A 260. sorszám után a következő bejegyzés olvasható: „Recentur venerunt” (utólag jöttek, későn jöttek) s folytatódik a felsorolás 261—452-ig.18 Fentiek arra engednek következtetni, hogy a szoktatás a

12 Balogh Ferenc: A Debreceni Református Kollégium története adattári rendszerben. Db. 1904. 80. old.

13 Vő.: 154. old.

14 Barcsa János: A debreceni kollégium és pártikulái. Db. 1905. 80. old. és Nagy

S.: i. m. 163. old.

15 Molnár Ambrus: A partikuláris és nemzeti iskola. In.: 400 év Hajdúszoboszló neveléstörténetéből (Szerk.: Gazdag István) Hajdúszoboszló, 1989. 48. old.

16 Nagy S.:: i. m. 134—159. old. és Szoboszlai Sándor: Hajdú vármegye és Debrecen sz. kir. város népoktatásügye Bp. 1928—278 s köv. lapok.

17 Kormos László: A Tiszántúli Református Egyházkerület és a Debreceni Református Kollégium Levéltárának ismertetője. Db. 1984. 316. old. és Szoboszlai S.: i. m. 280. old.

18 TtREL II. 7e. 5. és II. 9/1—2.

47