A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 20. 1993 (Debrecen, 1993)
Tanulmányok - Mervó Zoltánné: Az elemi iskolai képzés néhány sajátossága a Debreceni Református Kollégiumban, különös tekintettel a szokató iskolára
gentes. A következő évektől a létszámemelkedéssel a grammatisták, később pedig „aritmeticae et syntaxeos” néven újabb csoporttal gazdagodott a „kegyes tanítórend” debreceni iskolája.6 A prostestantizmus hatásaként a XVII. század végén az alapfokú nőnevelés kérdései is napirenden voltak s a XVIII. század elejétől számíthatjuk a leánytanulók szervezett oktatásának kezdetét Debrecenben. A leányiskolák szervezésében, anyagi támogatásában az egyház és a városi hatóságok kölcsönös együttműködése folyamatosan végigkísérhető. A Városi Tanács által 1708-ban kiadott statutum már „társaságba” állította a leányok tanítóit és 21 pontból álló „regulában” foglalta össze a tanítók előtt álló feladatokat és a velük szemben támasztott követelményeket. A II. József-féle 1785-ös összeírás pontos tájékoztatást nyújt a leányiskolák tanulóiról, az osztályok elnevezéséről, létszámmegoszlásáról. A statisztika szerint 1035 tanulóról ad számot, de közöttük fiúgyermekekkel is találkozunk, annak ellenére, hogy az egyház a leányiskolák szervezése óta tiltotta, hogy oda fiúgyermeket is befogadjanak, kivéve az Ispotályt, de ott is megszabták, hogy „az iskolába járó fiúknak deák nyelvet nem szabad tanítani: egy év elteltével küldessenek a kollégiumba, ahol vannak az egyháznak alumnusai. akik majd ezeket tanítják” Az 1799-ben kiadott egyháztanácsi határozat hivatalból való elbocsátást helyezett kilátásba a tanítók számára, ha iskoláikba fiúgyermekeket felvesznek. A szigorú hangvételű határozatnak, úgy tűnik, nem tudtak érvényt szerezni, mert még 1806-ban, sőt 1824-ben is találkozunk az Ispotályban fiútanulókkal. A város feletti állami ellenőrzés a XVIII. század végén egyre sürgetőbben lépett fel azzal az igénnyel, hogy a református leányiskolák mellett a katolikus intézmények támogatásával is foglalkozzék Debrecen város hatósága. Az önálló katolikus elemi megszervezése 1771-re tehető, amikor a királynő Vécsey József királyi biztos útján sürgette, hogy „az utcákba valahol két fiú és leány oskolák erigáltassanak catholikus uramék részérül is, ahol német nyelvet is tanítsanak.”7 A XVIII. században a debreceni kollégium szervezete is tovább bővült. Hatosztályos teljes gimnázium működött, melyhez hetedikként az elemi ismereteket egy ábécédárius osztály biztosította. (Mivel az osztályokat visszafelé számolták, így volt ez a septima classis — hetedik osztály — MZné) Iniciándusöknak (kezdőknek) is nevezték. Hajdúszoboszlón inci- pisták megjelöléssel is találkoztunk, összesen több mint 1400 diák tanult itt. A felsőoktatásban egy előkészítő év után három év filozófia, majd újabb három év teológia következett. E hét évfolyam létszáma 360 fő volt, s a 14 évfolyamot csupán négy professzor vezette.8 E nagylétszámú intézmény a négy professzor mellett — akik az akadémiai évfolyamokon 6 A Piarista Gimnázium működésére lásd: Cserhalmy József: A kegyestanítórendek debreceni társháza — és gimnáziumának története Db. 1896. In: Értesítő a Kegyes Tanitórendiek Debreczeni Algimnáziumáról 1895—96. iskolai évben. Továbbá Bajkó M.: Egyházszervezet i. m. 453—554. old. 7 Mindezekre lásd Mervó Zoltánná: A leányok iskolai oktatása Debrecenben a polgári forradalom előtt. In: HBMLÉ. I. (Szerk.: Gazdag István) Db. 1974. 8 Kosáry Domokos: Művelődés a XVIII. századi Magyarországon. Bp. 1980. 118. old. 45
