A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 20. 1993 (Debrecen, 1993)
Tanulmányok - Rácz István: A Debreceni Református Kollégium professzorai
sorolták a kollégium professzorait is. Ez a fajta eljárás egyben kifejezte azt is, hogy a helyi társadalom a kollégiumot és tanárait sokra becsülte és tiszteletét társadalmi előjog adományozásával fejezte ki. Ilyenformán tehát a professzorok Debrecenben kettős kiváltság birtokába kerültek, de mindkettő világi jellegű volt. Azt viszont hangsúlyozni kell, hogy a polgári előjog gyakorlásához az egyházi és iskolai méltóságuk egyengette az utat. Természetesen ez utóbbit megszerezhették volna professzori hivatal nélkül is — ahogyan az általában a világiak esetében történt—, ám így külön feltételek nélkül jutottak hozzá. A kettős kiváltság sok előnnyel járt. Hatvani István azt írta a végrendeletében, hogy az ő nemessége famíliájának a díszére szolgált. A korabeli megítélés szerint természetesen arra is. A nemesi jogállás bizony- gatása azonban általában nemcsak a hagyományőrzés célját szolgálta. A kortásak is világosan látták — ha erre nem is hivatkoztak gyakorta —, hogy olyan társadalmi előjogokat biztosított, amelyek a vagyonszerzés előtt kaput nyitottak. Ezek között pedig a földtulajdonszerzés és az a5- hoz kapcsolódó beneficiumokkal való éles joga a legfontosabb. Nagy társadalmi kíváltságtöbbletet jelentett tehát akkor is, ha a professzorok — és mások is — csak Debrecen városán kívül tudták érvényesíteni. A Debrecenben lakó professzorok a nemesi jogukkal élve továbbra is megtarthatták külső nemesi birtokaikat. Maróthi György a tállyai és a szántói (Abauj m.) házát és az ottani térségben lévő szőlőit,05 a Piskár- kosi Szilágyi család a Puszta-Kovácsiban (Bihar m.) lévő birtokát,60 Zákány József a szentimrei (Bihar m.) szőlőjét, ahova tanárságáról lemondva visszavonult.67 Voltak azonban olyan professzorok is, akik városlakó nemesként vásároltak külső nemesi birtokokat. Hatvani István Monos- torpályiban (Bihar m.), Sinai Miklós pedig Derecskén és Váncsodon (Bihar m.) eresztett nemesként gyökeret.68 Az ő esetükben az történt, hogy a városi polgárként és kollégiumi professzorként szerzett jövedelmüket fektették külső nemesi birtokba. Nem egyedi jelenség ez abban a korban, sokkal inkább azt mondhatjuk, hogy a szerény város tőke irányultságának egyik formája. A kollégiumi professzorok egészében véve azonban sokkal több tőkét kovácsoltak a polgári előjogból. A városban egész sor olyan benefi- ficium volt, amelyik a polgárokat vagy a polgárjoggal élőket illette meg vagy a polgári anyagi erő segített a megszerzésében. Alappillérét a különböző földtípusok képezték, a ház utáni szántó, a béres és kaszálóföld. Ezek közül különös jelentősége a ház utáninak volt, mert a belső telek után ingyen osztották a polgárok számára a határban. Ebből a professzorok mind részesültek, mert akár eklézsiái, akár a saját házukban laktak, megillette őket. Közülük jónéhányan kétszeres hasznot húztak a ház utáni földből. Voltak ugyanis olyanok, akik az eklézsia házában laktak, de saját házat is vásároltak a városban, így mindkettő 65 1737. május 30-án kelt végrendeletét közli Rácz István: Debreceni végrendeletek 1595—1847. Debrecen, 1983. 24—25. 1. 66 TtREL. II. 28. c. 1. P. 563—564. 67 Uo. P. 649—651, 635—636. 68 Révész Imre: i. m. (Sinai) 37—38. 1. о О о и
