A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 20. 1993 (Debrecen, 1993)

Tanulmányok - Rácz István: A Debreceni Református Kollégium professzorai

A DEBRECENI KOLLÉGIUM PROFESSZORAI

Rácz István

Létszámalakulás

A kollégiumban professzorok, préceptorok (latinosán praeceptor) és más segédtanítók oktattak. A professzorok a főiskolásokat tanították és a munkájukat a XVIII. század végétől rendszeresen adjunktusnak is nevezett két praeses segítette. Az utóbbiakat a professzorok olyan tudományban jeleskedő 8—9. éves tógátus deákok közül választották, akik a tanításban is járatosak voltak. Rajtuk kívül a főiskolai tagozat segédtanítói közé sorolták még a rajz, valamint a német és francia nyelvtanárokat is, de ezek már a végzett deákok közül kerültek ki. Az alsó- és középtagozatos tanulókat a préceptorok keze alá adták. Őket is a professzorok állíto- ták, mindig egy esztendőre, szintén a nagyobb tógás deákok közül.1

Maga a professzor elnevezés latin eredetű. A szótáríró Páriz Pápai Ferenc szerint általánosságban olyan férfit jelölt, aki magát valamely tudományban vagy művészetben jártasnak tartotta és vállalta a tanítását is. A magyar iskolatörténetben a kollégiumi vagy — esetenként — a középiskolai tanárt hívták így. A letűnt századok forrásaiban tehát a professzor elnevezéssel nemcsak a protestáns kollégiumokban találkozunk, hanem az azokhoz csatlakozó jóhírű középszintű partikulákban is.2 A mai gondolkodás azonban a professzori címet és rangot múltbeli vonatkozásban elsősorban a kollégiumi tanárokhoz kapcsolja.

A professzor elnevezés a debreceni kollégiumban ugyanúgy megkésve tűnt fel, mint a kollégium elnevezés. Első írásos említéséről csak 1631-ből tudunk, a Martonfalvi György halálával kapcsolatos debreceni városi végzésben olvasható.3 Az iskolai törvények közül pedig először csak az 1792.

* Előtanulmány a szerző A Debreceni Református Kollégium gazdasági erőforrásai című kötetéhez. Ez irányú kutatásait az OTKA támogatja. Vizsgálódásai csak a kollégiumi iskolatípus időszakára terjednek ki, ezért záróidőhatárként 1848-at jelölte meg. Tematikailag azokról a kérdésekről szól, amelyek a készülő monográfiájának a jobb megértését szolgálják, tehát nem foglalkozik részletesen a professzorok oktatási és tudományos munkásságával.

1 Eresei Dániel: Statistica. Debrecen, 1814. 185—186. 1., Statistikai Esmértetések. TGy. 1817. 57—58. 1.

2 Szoboszló, Szikszó törekvése általánosabb érvényű. TtREL. I. 1. a. 8 k. P. 117.

3 Balogh Ferenc: A debreceni Református Kollégium története adattári rendszerben. Debreczen, 1904. 398. 1.

23