A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 20. 1993 (Debrecen, 1993)
Zoltai Lajos munkáiból - Zoltai Lajos: A szabad királyi városi rangra emelt Debreczen életének első esztendeiből II. Közli: Radics Kálmán
Item a Justitianak effigiessét és a város czímerét ki Írattuk ugyan ezekkel.62 63 Die 2. Junii. A pünkösti Innepek el múlván, az emberek az szőlő hegyekre igen ki oszlanak. Die 10. Praepositus Pater Bakó Uramat a Nemes Váradi Captalanbul ki hozatván, Szoboszlóra, az elmúlt 1698. esztendőben marháink bé hajtása végett; Újvárosra a controversalt határok miatt a Szalka körül; Nánásra penig azért, hogy Desány István Uram, az hét hajdú Város Capitánnya Pénczél István nevű emberünket meg verte. Esküt- tetni küldöttük Veresmarti János Uramat, adjungálván Ambrus Mihály és Királysági István Uraimékkal edgyütt. Regius volt Mester Miklós Uram.'a Die 12. Vissza jönek. Die 14. Váradra vissza mennek. Die 15. Mlsgos Gróf Sz. Iványi Uram ő Nga ezen megyen által Váradra, onnan a Karaszna vármegyei Fő Ispánságban való inauguratiora igyekezvén.64 Die 16. A veres Tornyot sindelyezni kezdik Sárosi Pál és Krajnak János nevű cassai ácsok, Isten boldogicsa őket. Eodem. Lévén perünk Ifjabbik Gyulai Ferencz Uram ő Ngval 62 Veres toronynak nevezték a Rákóczi-harang számára 1642-ben épült vöröstégla- falu tornyot. A kassai képírók festette képeknek talán egyike sincs ma már meg. Az 1705. évi első futás idején a várost feldúló és kifosztó német hadak zsákmányul magukkal vitték mind a kettőt. A czímerkép 1751-ben Mosonyból hazakerült, aztán ismét nyoma veszett. De nincs kizárva annak lehetősége, hogy az a tűztől megperzselt öreg czímerkép, melyet a levéltárb.ól mostanában a városi múzeumba vittünk át, azonos az 1700-ban festett czímerrel, noha 1801. évszámot olvassuk rajta. Ez jelentheti a renoválás idejét is. Legkeresettebb képíró volt Kassán e korban — 1689—1710 közt — Bogdány Godfried, ki Jászó, Eperjes, Tokaj számára is több oltárképet festett. Talán tőle valók az itt megnevezett deb- reczeni művek is. Ugyancsak Kassán éltek a XVII. század második felében: Képíró János és Spillenberger János Zsigmond. (Arch. Ért. 1906. I. f. 59.) 63 A szoboszlai szomszédok 1698 máj. 14-én 276 db. marhánkat hajtottak el a magunk földéről s harmadnapig étlen-szomjan egy akolban tartották. Sok ellenke- désök után csak Tordai Ferencz biharmegyei szolgabíró kezességére adták ki, de az ugyanakkor elfoglalt földet továbbra is kezökben tartották. (Jkv. 1698: 246, 252.) E hatalmaskodásért keresték elöljáróink még 1700 derekán is az elégtételt. A hajdúvárosok megbízottai Désány István kapitány meg Fogarasi Tamás böszörményi hadnagy kérésre fogták a dolgot, hogy a Szabolcs megye előtt kezdett port tegye le a város; készek e jóakaratját azzal szolgálni meg, hogy ezentúl az egész hajdúság jobb szomszédságban és békességben fog élni velünk. Debreczen is hajlott a békés kibontakozásra, de csak úgy, ha a szoboszlaiak az elfoglalt darab földet is visszaengedik, ahoz többé soha jussokat nem tartják, a kárt és eddigi költségeket megtérítik. (Jkv. 1700: 777, 778. aug. 22.) Az ügy további alakulását nem ismerjük; ha csak nem az új Hegyes zálogbavételével intéződött el. — Szálka nevű határhalom ma is meg van a Hortobágyon. 64 A beiktatást Benkovics Ágoston váradi püspök végezte. 167
