A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 20. 1993 (Debrecen, 1993)
Zoltai Lajos munkáiból - Zoltai Lajos: A szabad királyi városi rangra emelt Debreczen életének első esztendeiből II. Közli: Radics Kálmán
Die 22. Az újvárosiakkal controversiában forgó határoknak eligazítására becsületes deputatus emberek bocsáttatnak; de a dolog most is nem igazodhatott el. Die 25. Pósalaki János Uram szénája meggyuladott volt az udvarán; de hamar reá esvén az emberek, megoltották; a tűz hatalmat nem vehetett. Item. Méltóságos Generalis Gróff Pálffy János Uram eő Nagysága Regementibéli katonák közül hárman a Városra bejövén, sok alkalmatlanságot követnek el az utczákon, fel s alá nyargalódván, kettelt megfogják, mivel valamely emberhez is hozzá lüttenek s a süvegét tanálták. Commissarius Uram eő Nagysága szállására viszik.9 ö Nagysága a városházához küldi, hogy tegyék fogságban különb helyekre, cum assecuratione, hogy in casu alicujus contingentis vexae számot ád eő Nagysága róla. A harmadik katona a Vendégfogadó háznál egy német asszonyon erőszakot akarván tenni, az asszony nem engedelmeskedik néki, mind az urát, aki is ott volt, mind az asszonyt megsebesíti. Az ura a német aszonnak által üti a katonát s meghal. Die eodem. A vásárban egy kopasz Dómján János házánál lakó legény, ki Síik Uram Regementihez való szekeresek közül valónak mongya magát, holmi hivatván (így talán hitván?) németeket vévén maga mellé, a quartélyosok közül, loptak s tolvajkodtak. In flagranti megfogatik, kit Commissarius uram megához vitetvén, elbocsát. marháinkat is megvámoltatta (jkv. 1698:351.) egyenesen a szepesi kamara rendeletére (Jkv. 1699:362.); ámbár a 26,000 holdas Mátaföldjének, melyen keresztül folyik a Hortobágy vize, már Hunyadi János idejében emberemlékezet óta céendes és háborítatlan birtokában valának a debreczeniek; Hunyadi Mátyás király is megtiltá tiszteinek, hogy őket a Hortobágy vizén való vámszedésben akadályozzák; Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem 1582 márcz; 30-án új dona- tiot adott nékiek Máta-pusztára (Szűcs I: I. 81., 82., 215.) Sárándi Dániel pedig csak kevéssel azelőtt (1697 jún. 21. — Jkv. 77. 1.) hozott új adomány-levelet Bécsből a mátai híd vámjára. Sárándi uramat tehát megint Bécs- be küldte a tanács. Micsoda eredménnyel járt a király zsámolyánál, meglátszik az 1699 május 10-én előterjesztett jelentéséből. (Jkv. 1699:464.) Parancsolatot hozott a szepesi kamarára, hogy ez bennünket privilegiuminkban megtartson s a kamara által elfoglalt hidat is 6 Felesége kezünkbe visszabocsátotta, dona- tiot szépet adván róla, igaz ugyan, hogy régi követelésünket, amely tett egy összegben 2641 Rhfr 37 krt, el keleti engedni érette. 9 Gróf Pálffy János tábornok, a szatmári béke megkötésénél teljes hatalmú császári fővezér, aggkorában nádor. A Commissarius e helyen — hadi biztos; hihetőleg ugyanaz, aki a Napló szerint ez évi február 7-én érkezett Debreczenbe. Nemcsak a most közölt Napló, hanem a jegyzőkönyv is sűrűn panaszkodik a a nálunk kvártélyozott német és más idegen naciobeli katonák garázdálkodásai miatt. De míg a jámbor polgár még a legsúlyosabb bántalmakért is alia, vagy csak igen sovány elégtételt kapott a katonai igazságszolgáltatástól, addig a császári vitézeken esett sérelemért a város egész közönségét felelősségre vonták. Például 1697 január 26-án Corbelli generális ingyen élődő szolgáit valami duhaj legények megvervén, Bercsényi Miklós gróf, Felsó-Magyarország akkori főhadbiztosa eleget zaklatta e miatt a tiszteletes tanácsot. (Jkv. 1697:30., 34.) Nagy sokára Sárándi Dániel uram igazította el Bécsben a dolgot, úgy, hogy a város nevében megkövette Corbelli generálist, kinek ellenünk való régi nagy haragja ezzel lecsendesült. (Jkv. 1699. 465. 1.) 149
