A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 20. 1993 (Debrecen, 1993)
Zoltai Lajos munkáiból - Zoltai Lajos: A szabad királyi városi rangra emelt Debreczen életének első esztendeiből II. Közli: Radics Kálmán
vár adi (bormérték) = 42,2 liter sing = 62,52 cm vékás = kis véka = 31,2 liter öreg (kassai) véka = 33,2 liter Pénznemek: — dénár = 1 magyar forint 1/100-ad része — forint = magyar forint (florenus Hungaricalis) = 100 ezüst dénár; 4,80 magyar forint = 1 szimpla arany rénes forint (florenus Rhenensis) = 20 garas = 60 krajcár poltúra = 1,5 krajcár — tallér = császár tallér = 3 Rft ezüst tallér = 2 Rft 12 krajcár A szabad királyi városi rangra emelt Debreczen életének első esztendeiből. II. — Egy névtelen Naplója 1696—1700-ról. — — Közli és ismerteti: Zoltai Lajos. — Die 2. Maji 1699. Pósalaki János uram1 istállója meggyuladott vala reggel 8 óra tájban, mikor szintén a nép jött a templombul; de az sok nép hirtelen érvén, hamar széllyel hányák a fedelét és mególták. Ki cselekedte, nem tudhattyuk; de a német quartályosokra gyanakszunk. Die 3. A tűztül való félelem miatt az isteni szolgálat az uczán peragál- tatott a templom előtt és a várad-utczai philagóriánál, mind reggel, mind déllyest. Die 4. Az határok megujjítására expediáltatnak: Pósalaki János, Diószegi Sámuel, Csatári János ex Senatu. Katona János, Ugocsa Mihály, Ambrus Mihály, Tót István, Szabó György (ex electa jurata Communitate). Die 5. Maji. Szoboszlai quártélyosok Martigli Regimentjébül valók, többire mind fancziák, a májusi zöldfák alkalmatosságával nagy mesterségesen tánczoltanak. Sokan egymásután, edgyik a másiknak kardgya vagy spadája végit fogván, hol magokat, mint mikor a sövént fony1 Nótárius és senator Pósalaki Jánosné, Csapó-utcza északi során, a mai 18. számú ház körül, vagy talán éppen ennek a helyén. A város hűséges szolgálatában 1677-től kezdve magát sokszor és sokféleképen kitüntetett Pósalaki előttünk ismeretlen oknál fogva, hihetőleg közhivatali működését ért méltatlan gyanúsít- tatások miatt elkedvetlenedvén, több ízben kérte notáriusi, senátori, sőt concivi- tási tiszteitől való elbocsáttatását. Míg végre a város közönsége 1698 jún. 1-jén csupán a jegyzői tiszttől felmentette. Azonban 1700 elején (jan. 24.) ismét saját kérésére, miután megszégyenítőnek (despectus-nak) ismerte fel magára nézve, hogy elbocsátották, újra visszavették a jegyzőségre, a senatorságban szak- kadatlanul megmaradván. Sőt 1717., 1718. és 1719-ben fürmenderséget is viselt. Második felesége (Esketési anyakönyv 1706 febr. 17.) Oroszláni Borbála, elébb senator Nánási Istvánná volt. Egy időben élt vele Pósalaki István, sokáig eskütt bíró; 1694—1696-ban senator; 1697-ben egyik főbíró-jelölt. Utóbbi 1697. márcz. 31. halt meg. 146
