A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 20. 1993 (Debrecen, 1993)
Tanulmányok - Timár Lajos: Gondolatok a debreceni mezőgazdasági népesség tagoltságáról (1920-1941)
Mindebből nyilvánvalóan következik az, hogy az agrártársadalom belső tagolódásában — különösen a válság időszaka alatt — a birtoknagyság csak hozzávetőleges jelzőszám. A holdankénti ár- és jövedelmezőségi helyzettől függetlenül bizonyos torzító tényezőt jelentett az is, hogy Debrecen határában a gyenge minőségű homoktalajok és az általában jobb minőségű kötöttebb „fekete födek” is megtalálhatók. Bár az is igaz, hogy az 50 kát. hold feletti gazdaságok jelentős része „homoki és fekete földi gazdálkodást is folytatott”.7 Tehát vizsgálatunkat lehetőség szerint ki keli egészíteni a gazdaságok tényleges jövedelmi és vagyoni helyzetének elemzésével. II. A cívisgazdák A város társadalmi struktúrájának fontos jellemzője az, hogy az agrártársadalom legfelső rétege milyen vagyoni súllyal rendelkezik. A cívisgazdák társadalmi szerepét jelzi az is, hogy mennyiben érintették gazdálkodását és életmódját a két világháború között országosan is a lassú modernizációs tendenciák. A város virilisei között a földtulajdonos és földbérlő réteg részben „a történelmi folytonosságot” képviselte, részben viszont a gazdag zsidó földtulajdonos és bérlő réteg révén a mezőgazdaságba betört új vállalkozó szellemet. A több száz holdas cívisgazdák súlya már a századforduló után csökkenni kezdett, majd a 30-as években gazdasági erejük tovább süllyedt. A virilisták között ugyan továbbra is megtaláljuk őket, de rangsoruk egyre hátrányossabbá válik. Azon cíviscsaládok, amelyek a 19. század utolsó harmadában a több száz holdas birtokosok között szerepelnek, a 30-as években elvesztik vagy eladják földjeiket, s maradék pénzüket házingatlanokba vagy telekspekulációkba fektetik be. A 19. század végén pl. a Gyarmathy és Ungvári család a város előkelő földbirtokosai között szerepel. A 1934. évi virilista jegyzéken Gyarmathy István továbbra is az első helyen, Ungvári József pedig az előkelő 4. helyen szerepel, de már mindketten háztulajdonosként vannak megnevezve. Ungvári József egyáltalán nem fizetett földadót, míg Gyarmathy csak 150 pengő földadót fizetett a közel 6000 pengős házadójával szemben. (A földadó és házadó kulcsa majdnem azonos volt.) A földbirtok-megoszlást és a gazdálkodást tekintve Debrecen több vonatkozásban eltért az ország többi vidéki nagyvárosától. A birtokmegosztás sajátosságait a gazdag- és középparaszti birtokok és bérletek jelentős súlyával jellemezhetjük. A felső réteget a nagyparaszti cívisbirtokok képviselik, melyek közül nem egy eléri a több száz holdas nagyságot. Csak elvétve találkozunk olyan birtokosokkal, akik nemesi ősöktől származtak. így pl. a Polgáry család (az 1600-as években szerezte a nemességét), vagy a Dragota, a Nyilas és a Zöld család. Az esetek többségében a gazdag cívis kereskedők vagy gazdag paraszt-polgárok több generáción át folytatott földvásárlásokkal bővítették a családi földbirtokot. így pl. az eredetileg kereskedő Rickl család 7 Zöld Jánossal készült Interjú, 198S. december. Tímár'Lajos tulajdona. 130
