A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 20. 1993 (Debrecen, 1993)
Tanulmányok - Ölveti Gábor: Fejezetek a századforduló utáni debreceni nyomdák történetéből
és folyóiratok előállítására irányult. A nyomtatvány79 valamennyi debreceni nyomda jellemző terméke. A könyvek és a lapok nyomdai előállítása az üzleti forgalom jövedelmezőségének függvényében alakult, hiszen munkaigényes és a befektetés is jelentős. A Városi Nyomda alapdokumentuma a „Társasági szerződés” első helyen említi a szerződő felek nyomtatvány szükségletének önköltségi áron történő kielégítését. A könyvészetiéi és vonalzó intézettel történt bővítés, valamint a református egyházi zsinat nyomdával kapcsolatos döntése után a nyomda igazgatósága a tankönyvek és iskolai füzetek előállítását helyezte előtérbe. A Magyar Könyvészet 1936—1941 között több-kevesebb pontossággal évente közölte a magyarországi nyomdák kötelespéldányainak a címleírását.80 A kigyűjtés alapján a Városi Nyomda a fenti időszakban közel 800 könyvet és 300 különlenyomatot készített, ami nagyon komoly teljesítmény, ha figyelembe vesszük, hogy a könyvnyomtatásban ugyancsak kimagasló Nagy Károly Műnyomda csak körülbelül 150 könyvet állított elő. A fenti kigyűjtés összegzése szerint a tankönyvek mellett a vallásos és tudományos szakkönyvek találhatók a legnagyobb számban és ehhez képest elhagyagolható a szépirodalmi művek aránya. A nyomdavállalat ugyancsak nagy számban állított elő iskolai értesítőt, pénzintézet, árvízvédelmi társulat, a városi és egyházi közigazgatás közgyűlési jegyzőkönyvét, jelentését és zárszámadását. A nyomdában sokszorosították a debreceni tudományegyetem, a gazdasági akadémia, az egyházi felsőoktatási intézmények és a városi intézmények jelentősebb kiadványait. Említést érdemelnek a Magyar Pathológus Társaság, az Országos Református Tanáregyesület és a Debreceni Tisza István Tudományos Társaság, melyek ugyancsak potenciális megrendelői a nyomdának. A Városi Nyomda 1920—1944 között mindössze két napilapot adott ki, egyrészt 1919-től 1925-ig az „Egyetértés” című politikai napilapot, másrészt csak egy évig, 1922-ben a „Tiszántúl”-t. A lapok81 döntő többsége tudományos és egyházi folyóirat. Közöttük megtalálható a református lelkészegyesület, a szeretetszövetség és a tanítók egyesületének lapjai éppúgy, mint a tudományos folyóiratok, a „Debreceni Déri Múzeum Évkönyve”, a Debreceni Szemle”, a „Debreceni Képes Kalendá- riom” és a „Helikon”. A nyomtatványok rendkívül sokfélék, közöttük megtalálható az üzleti könyv, a táncrend, a meghívó, az étlap, az üzleti kártya, az árjegyzék éppúgy, mint a szigorú értelemben vett üzleti és’ közigazgatási nyomtatvány.82 A városi Nyomdával ellentétben a Tiszántúli Hírlap rt. a népszerű napilapjaival ért el jelentős sikereket. Természetesen a lapnyomda mellett a nyomdaüzem is üzleti nyereséghez jutott a könyvek, alkalmi és üzleti nyomtatványok, plakátok, röplapok, többszínnyomású levelező 79 A nyomtatvány fogalma esetünkben közigazgatási* üzleti és lakossági aprónyomtatványt jelent, megkülönböztetésül a könyvektől és a lapoktól. 80 Magyar Könyvészet 1936—1941. (Évenkénti címjegyzékek) A magyarországi nyomdák és egyéb sokszorosítóvállalatok kötelespéldány-szolgáltatása és nyomtatványaik (könyvek, hírlapok, folyóiratok, térképek, zeneművek) címjegyzéke, összeáll.: dr. Szollás Ella, dr. Droszt Olga és dr. Mokcsay Júlia. Az Országos Széchényi Könyvtár kiadása. Bp., 1939—1944. 81 A folyóiratok és a lapok forrása: Hajdú-Bihar megye sajtóbibliográfiája 1843—1970. Szerk.,1 dr. Korompayné Szglacsi Rácz Mária. Db., 1973. 82 L., pl.: Debreceni Képes Kalendáriom 1920. — Céghirdetések. 128
