A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 20. 1993 (Debrecen, 1993)
Tanulmányok - Ölveti Gábor: Fejezetek a századforduló utáni debreceni nyomdák történetéből
séges anyagok beszerzési árai emelkedtek; minisztériumi rendeletek takarékossági intézkedéseket írtak elő; áruhiány jelentkezett; jelentős központi béremelések sújtották a nagyüzemeket. Mindez végső soron kihatással volt a vállalati jövedelmek alakulására. * * * A nyomdaiparban a vállalkozás jövedelmezőségének fontos mutatója a több irányú termelési profil megléte, hiszen ez gazdagítja a nyomdai szolgáltatást. Ugyanakkor az önköltség alakulását nagymértékben befolyásolja a nyomdászat és a kereskedelmi értékesítés együttes jelenléte a cégen belül. Legalábbis a vállalat termékeinek értékesítése saját kereskedelmi hálózata révén a gazdálkodás ésszerűsítésének nagyobb teret biztosít. A debreceni nyomdák gyakorlatában a profilnövelés különböző módozataival találkozunk. A Városi Nyomda pontos cégfelirata a következő volt: „Debrecen szabad királyi város és a Tiszántúli Református Egyházkerület Könyvnyomda-Vállalata, könyvkötészete és vonalzó intézete, üzleti könyvgyára, „Méliusz” könyvkereskedés, könyvkiadóhivatal.” Érdekességként említhető meg, hogy a kötészet és a vonalzó részleg üzletvezetője 1935-től az a Dávidházy Kálmán,28 akinek Könyvkötészeti és Dobozgyár Részvénytársaságát éppen a Városi Nyomda kötészetének piaci térhódítása juttatott csődbe. A nyomdavállalat a kiadói jogot 1919 elején, a Ferenc József út 26. szám alatt megnyitott „Méliusz” könyvkereskedés révén gyakorolta. A Keszthelyi Richárd által vezetett üzlet egyben zenemű-, papír és írószerkereskedés is.29 A Hegedűs és Sándor rt. üzletkörébe a nyomda, a kötészet, a könyv- és papírkereskedés éppúgy beletartozott, minit a papírneműgyár, vagy a cinkográfia. A részvénytársaság üzleteként a Széchenyi u. 2. szám alatt működött Aczél Henrik könyv- és papírkereskedése, illetve a Papírforgalmi és Kereskedelmi Vállalata.30 A profit növelésének szándéka vezette a Magyar Nemzeti rt. igazgatóságát, amikor 1930. január 1-jén kérte az Iparhatóságtól a könyvkötői, doboz-, tok-, díszműkészítői ipar gyári jellegű gyakorlását. Az Iparkamara és az Ipartestület az engedély kiadását ellenezte, mivel féltették a debreceni könyvkötőket az új tőkeerős cég piaci megjelenésétől. A jól felszerelt nyomda az elutasítás ellenére is saját termékeinek kötését tovább folytathatta.31 A Tiszántúli Hírlap rt. a debreceni és berettyóújfalui kiadóhivatalán kívül, a nyomdaüzemében cinkográfiai műintézetet, valamint könyv- kötészetet is működtetett.32 A kisipar területén a tőkeigényes profilbővítés lehetőségével a társas vállalkozások tudtak élni. A Liebermann testvérek nyomdászok voltak, érthetően szakmájuknak megfelelően kötészettel és papír árusítással bővítették üzleti körüket.33 Nagy Károly és társai 1932-ben szintén a 28. HBML. IV. B. 1406/g. 136. A. 177/1924. 29 U. o. D. 40/1919. 30 Gazdasági, Pénzügyi és Tőzsdei Kompasz 1929—1930. évre 1108. old. 31 HBML. IV. B. 1406/g. 13. No., 17. 681/1939. 32 U. o. 10. No., 31077/1938. 33 HBML. IV. B. 1045/e. 2. No., 16.150/1921. Debrecen város I. fokú Közigazgatási Hatóság iratai 122
