A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 19. 1992 (Debrecen, 1992)
Tanulmányok - Balogh István: Oklevelek a nemesek és Debrecen mezőváros viszonyához (1579-1584)
Sára, vagy ugyancsak nemesnek mondott valamelyik férje csak e jogon szerezhette meg. A birtokbaiktatásnál jelen levő szomszédok mind mezővárosi polgárok, tehát a régi kastély helyét három oldalról is polgári telkek vették körül. Duskás Sárát — Duskás Ferenc gazdag tőzsér és kalmár, szenátor és főbíró — nőtestvérét 1568-ban említik először a jegyzőkönyvek, egy osztályper kapcsán. Ennek szereplői mellette Szabó Józsa és Káka Gáspár, rokonságukra nincs utalás, de egy 1589 évi bejegyzés alapján állítható, hogy mindhármójuknak volt valami joguk a régi kastély telekéhez. (Mag. jkv-ek. Db. 1986. 1568: 225/8., HBMLT. IV. А Д011/а. 5. 168/1, — 2, 4. reg.) — Mindkét férje, Posztónyíró Deák András és Tarkó András nemes volt, — [az irat keletkezésekor, (1582-ben) már halottak. Deák András 1572 szeptembere előtt halt meg], — Duskás Sárával posztókereskedéssel és pénzkölcsönzéssel foglalkozó kalmárok voltak. (Mag. jkv-ek Db. 1989. 1571: 90/3, 132/1; 134/4; 1990. 1572: 254/1, 225/2, 314/1, 325/5-) Halála után hét évvel szerepel utoljára, amikor bizonytalan kapcsolatú rokona, a mezővárosi arisztokráciához tartozó kalmár és tőzsér Tar István összes javat letiltja. (HBMLT. IV A 1011/a. 5. k. 168/1—2, 4, 170/1. reg.). 4. Varsó, 1582. október 25. Báthori István lengyel király és erdélyi fejedelem Debrecen mezőváros bírójának és esküdtjeinek széles körű bírói jogkört adományoz, köztük az itt lakó nemesek feletti bíráskodás és bormérés kiváltságát is. Nos Stephanus dei gratia rex Poloniae, etc. dominus, nec non Transilvaniae princeps. Memoriae commendamus tenore praesentium significantes, quibus expedit universis, quod cum nos antiquorum princi- pum et regum et regum vestigiis, qui subditorum suorum libertates et immunitates amplificare magis, quam infringere consueuerunt, inhaerere volentes, tam vero habentes rationem hujus calamitosi temporis, usque oppidum nostrum Debreczen circumjacentium hostium injuriis usque adeo expositum est, ut nisi munificentia nostra regia subleveletur (így), brevi in extremam desolationem, vastitatemque perpetuam redigatur haec introscripta capita dicto oppido Debreczen, de quibus nobis in personis prudentium et circumspectorum Georgii Thury, Stephani Duskas, et Balthazaris Zabo juratorum civium et inhabitatorum oppidi pretati Debreczen pro parte universorum incolarum ejusdem supplicatum est, clementer indulgenda esse duximus ac inprimis annuimus, quidem etiam illustrissimus, qnondam princeps, dominus Christophorus Bathori de Somlio, vajvoda Transilvaniae et Siculorum comes etc., frater noster de- siderantissimus, peculiaribus mandati literis, illis concesserat, nec ulli inposterum officiales cujuscumque tandem illi sint, in eodem oppido Debreczen jurisdictionem aliquam exerceat, aut etiam extra oppidum, in agris ipsorum, nec inter bubulcos quoque vulgo haj dones vocatos, aliquid quaerere, vel investigare, eosdem, que in aliqua re turbare, molestare, aut damnificare praesummant. Ad haec decrevimus, ut ipsi cives et inhabitatores oppidi Debreczen, si quoscumque maleficos, puta incendiarios, fures, adulteros, praedones, homicidas, raptores, falsarios, alioque enormi crimine notatos in territorio ipsorum deprehenderint, propria ipsorum authoritate liberam capiendi habeant facultatem, in 130
