A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 19. 1992 (Debrecen, 1992)
Balogh István tiszteletére - Módy György: Földesúri kúriák és várkastély Debrecenben
özvegye a biharmegyei Maoson lévő házában lakott és hosszú pereskedésben állott a két Macs — Hosszúmaos és Kismacs vagy Szentgyörgy — birtokjoga és az egyházi tizednek az egri vagy a váradi püspökséghez való fizetése miatt. Az adatok szerint leányai is vele voltak.26 27 28 Bizonyosra vehetjük, hogy az 1406-tól a régi kúriában elhelyezett sókamara mellett itt laktak azok az officilisok is, akik a debreceni uradalom igazgatását irányították.27 Amikor Zsigmond más birtokokkal együtt elzálogosította Debrecen városát 1410. június 2-án Baliczki Andrásnak, a zálogba adás nem vonatkozott a sókamara célját szolgáló debreceni curiára.28 Valószínű, hogy nem kerültek a zálogbirtokos kezére a kúria tartozékai, a már korábban említett Űrrétje, a nagycseréi Kúria-rét s azok az erdőik, melyeket a városlakók a Hunyadiaktól és a Báthoriaktól adománylevelekkel szereznek meg. Az erdőkre vonatkozhatott Szűcs Istvánnak az a kitétele, hogy a soroltakon kívül „egyebek” is tartoztak a kúriához.29 1411-ben a debreceni és szatmári királyi sókamarásról tudunk, 1413-ban és a következő évben Zsigmond tőle kért 8000 forintot kölcsön. 1419-ben Zeleméri László volt a sókamrás.30 Alig hihető, hogy a sóház-raktár — a földesúri kúriában volt elhelyezve ekkor is. A feltehetően csak egy évig tartó zálogbaadás után a király adománylevele alapján 1411. szeptember 24-én Lazarevios István szerb despotát Debrecen és a debreceni uradalom birtokába beiktatta a váradi káptalan.31 Természetes, hogy a curiát külön említeni nem kellett. Akkor kellett volna, ha a földesúri kúriára valamilyen okból nem vonatkozott volna az adomány. Az oklevél „ .. . nove nostre donationis titulo perpetua possidendam . ..” szól a debreceni uradalomról, mégis lehet, csak zálogbirtoklásról volt szó. Hiszen Zsigmond Lazarevics életében Debrecent többször mint „civitas nostra” említi. 1424. november 2-án is, amikor újabb két vásártartási napot engedélyezett.32 Lazarevics halála után a debreceni uradalom unokaöccse Brankovics György szerb despota birtokába került. 1429-ben már ő erősítette meg Debrecen városának korábbi — a Lazarevics által is adott — szabadalmait.33 Bizonyos, hogy a földesúri kúriát Lazarevics majd Brankovics birtokolta. Itteni tartózkodásuk során abban laktak, s officiálisaik innen intézték a hatalmas uradalom igazgatását. Hogy ezekben az években, illetve később a XV—XVI. század során hol volt a sóraktár, hol működött a sókamarás, azt pontosítani Zoltai sem tudta.34 26 Zoltai Lajos: Macs — hajdan Hosszúmaos — története és temploma. = Jelentés Debreczen sz. kir. város múzeumának 1912-ik évi működéséről és állapotáról. (Debrecen, 1913) 41—42. — A per a Várdaiakkal, Szentgyörgy földesuraival még 1425-ben is tartott. Ekkor Zsófia már Csaholyi Jánosné, Katalin pedig Telegdi Frankné volt és hatházi házukban laktak. 27 Zsigmond 1406. június 10-én kelt oklevelében rendelkezik Garai Miklós nádornál, hogy a debreceni uradalom officialisai több régóta a városhoz tartozó földeken ne háborgassák tilalommal és zálogolással a debreceni városlakókat. HBML. IV.A. 1021/a. Meo. 11. sz. oklevél. 28 Zsigmondkori oklevéltár 11/1. i. m. 368. a 7655. sz. regeszta. 29 Szűcs i. m. I. 135. 30 Szűcs i. m. I. 64., 68. 31 Zichy család okmánytára i. m. VI. 146—148. 32 HBML. IV.A. 1021/a. Meo. 17. sz. oklevél. 33 HBML. IV.A. 1021/a. Meo. 18. sz. oklevél. 34 Zoltai Lajos: Debrecen helyrajzi története, i. m. 202. kézirati oldal. 50
