A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 19. 1992 (Debrecen, 1992)
Balogh István tiszteletére - Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntető ítéletei
A HAJDŰKERÜLETI TÖRVÉNYSZÉK BÜNTETŐ ÍTÉLETEI 1757—1850 Nagy Sándor 1. A büntetőbíráskodás szervezetének kialakulása. A hajdúk letelepítése után városaik belső rendjének alapvető kérdéseit Forgách Zsigmond felsőmagyarországi főkapitány 1613-ban kiadott instrukciója szabályozta. A közigazgatás és a bíráskodás egyaránt a városok élén álló kapitányok kötelességéhez tartozott, az igazságszolgáltatást azonban a maguk mellé vett 12—12 esküdttel gyakorolhatták. Hatáskörük, a Habsburg-ház érdekeit sértő politikai ügyek kivételével, valamennyi, a város területén elkövetett bűncselekményre kiterjedt. A lopást, tolvajlást és csatázást a „törvény szerint”, tehát halállal kellet büntetniük. Ezt a büntetésnemet azonban csak a pallosjoggal felruházott vármegyék, városok és földesurak bíróságai szabhatták ki. Amikor tehát az instrukció a hajdúvárosok bíróságait az említett bűncselekmények elkövetőivel szemben a törvény szerinti büntetés kiszabására kötelezte, ez egyben a hajdúvárosok pallosjoggal felruházását is jelentette. A városok büntető hatáskörének megváltoztatására az első kisérlet 1699-ben történt, amikor is I. Lipót megvonta tőlük a pallosjogot és azt az 1693-tól már működő, a hajdúk közös érdekeit képviselő kerületi közgyűlésre ruházta. Ez azt jelentette, hogy a törvény és gyakorlat szerint halállal büntetendő cselekmények elsőfokú elbírálása a kerületi közgyűlés hatáskörébe került. A rendelkezésnek azonban nem szereztek érvényt, és csak annyi következménye volt, hogy a városok elsőfokon hozott ítéletei ellen a kerületi közgyűléshez lehetett fellebbezéssel élni. A hatáskör rendezése csak 1757-ben történt meg. Mária Terézia a városokat kifejezetten eltiltotta a pallosjog gyakorlásától és az „avval való szabados élés jogát” — az 1699. évi királyi rendelettel egyezően — a városok „összességének”, vagyis a Kerületnek adta meg. Ennek a rendelkezésnek most már érvényt szereztek, és 1757 májusától a kerületi közgyűlés a nagyobb jelentőségű bűnügyekben elsőfokon, a városi tanácsok ítéletei ellen bejelentett fellebbezések tekintetében pedig másodfokon ítélkezett. Mivel az igazságszolgáltatás a közigazgatástól még nem volt elkülönítve — ez csak 1869-ben történt meg — mindkét hatalmi ágazatba tartozó ügyeket ugyanaz a szerv intézte. Ezt fejezte ki a „Hajdú Városok Generális Gyűlése és egyszersmind Törvényszéke” elnevezés. A közgyűlést a kerületi tisztek és a városok kiküldöttei — rendszerint a főhadnagyok és jegyzők— alkották. Az ítélethozatalhoz 1778-tól az elnökkel együtt legalább hét közgyűlési tag jelenlétére volt szükség. 87
