A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 19. 1992 (Debrecen, 1992)

Balogh István tiszteletére - Borosy András: Az erdélyi fejedelmek fennhatósága alá tartozó mezővárosok

lőtt pereskednek, fellebbezniük a megyei bírósághoz lehet. Hadnagyukat maguk választják. Nem a vármegye, hanem a fejedelem zászlaja alatt harcolnak.34

Ügy látszik a körösköz-bihari hajdúk jobban ellen tudtak állni a rendi törekvéseknek, mert itt kevesebb volt a nem hajdú lakosság, mint Szabolcsban, Zemplénben.35 Sarkad területén valószínűleg két község élt: az egyik a jobbágyközség, a másik a kiváltságolt hajdúk és más megnemesített személyek közössége. A jobbágyközség feje a bíró s a mellé rendelt tanács, a hajdúké-nemeseké a kapitány, s az alá tartozó hadnagy.36

A húsz bihari hajdúváros 1660-tól török fennhatóság alá került, ami kiváltságaik megszűnését, s a lakosság nagymértékű pusztulását jelentette. A török kiűzése után a városok megkísérelték hajdú-szabadságaikat visszaállítani, de a király nem erősítette meg a kiváltságokat, s a királyi kamara a húsz várost a maga számára foglalta le. Ez kiváltságaik felszámolását jelentette.37

MARKET-TOWNS UNDER AUTHORITY OF THE PRINCES OF TRANSYLVANIA

(by) András Borosy

Market-towns under the Prince of Transylvania’s authority can bbe divided into 3 groups as follows:

1. towns in the region of Partium

2. towns in Hungarian comitats

3. towns in Székhely land —Eastern Transylvania.

Larger market-towns developed in Partium. The largest of them was Debrbecen. Most of these towns („oppidum”) were under a squire’s authority. Towns under the king’s authority wer.e in a better position since dwellers of a market town (oppidum) under a squire’s authority hardly differed from feudal tenants in social status. In Székely land the distinction between burghers and other social classes was not so marked as in the Hungarian comitats in Transylvania. The number of towns under a squire’s authority was on the increase in Transylvania until the establishment of the independent principality when their number started to drop. Noblemen’s descendants who were already living in the town when privileges of market town were given to a community and who did not melt into the bourgeoisie kept their privileges of nobility. Noblemen settling in the town later usually became members of the bourgeois class. A lot of market towns payed „taxa” (tax) but they were not always the same towns. Unlike in Hungary i. e. in the case of the Hungarian Diet, market towns sent deputies to the Diet in Transylvania.

The paper covers in more detail the conditions of some market towns like Máramarossziget, Szatmár, Németi, Torda, Enyed, Fogaras, Dés, Sepsiszentgyörgy, Marosvásárhely, Udvarhely. Transylvanian Hajdú (Hajdúk) towns in the comitats of Szabolcs, Zemplén and Bihar fall into another category distinct from market towns.

34 Szendrey István: Hajdú-szabádságlevelek. Debrecen, 1971. 50., 55., 65—67., 73., 84., 174—177., 179., 196., 203—211. 1. — U. ő.: A bihari hajdúk pere a hajdúszabadságért. Debrecen é. n. (1958) 5—6. 1.

35 Dankó Imre: A kőrösköz—bihari hajdúság. Gyula, 1959. 8—9. 1. — A szalontai hajdúkról 1. még: Nagyszalonta 1606—1906. Nagyszalonta, 1906. c. kötetben Ölti Mózesnek a közigazgatással foglalkozó fejezetét a 77. 1.-tól.

36 Komoróczy György: A közigazgatás szervezete 1944-ig. In: Tanulmányok Sarkad múltjából. Szerk.: Komoróczy György. Sarkad, 1972. 65,— 1.

37 Rácz István: Hajdútelepítések és kiváltságok. In: A hajdúk a magyar történelemben. Szerk. Módy György. Debrecen, 1969. 52. 1.

73