A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 19. 1992 (Debrecen, 1992)

Balogh István tiszteletére - Borosy András: Az erdélyi fejedelmek fennhatósága alá tartozó mezővárosok

Fogaras városa természetesen szoros kapcsolatban állt a fejedelem fogarasi várával. János Zsigmond 1567-es privilégiuma szerint, melyben „Második János választott király”-nak nevezi magát, a városban általában csak a „király” árulhat bort, de vásár idején a városaik, nemesek és a vitézlő rend is árulhasson bort saját házában. Udvarbíró és porkoláb is csak vásár idején árulhat bort, ha a városban saját háza van. A fogarasiak sertéseiket a várhoz tartozó makktermő erdőkben legeltethetik, s a sertések után dézsmát adni nem tartoznak. A fogarasi patakon épült malom jövedelmének fele a váré, másik felének egyrésze a bíróé és a polgároké, másik része pedig a molnáré. A fogarasi bíró és esküdtek a városlakók közti pereket a vár tisztviselőinek jelenléte nélkül eldönhetik, ha azonban idegenek pereskednek a város lakóival, kérjenek a vár udvarbírájától, vagy porkolábjától embert, ki velük a törvényben jelen legyen, s ha az ilyen ügyben fellebbezés történik, azt az udvarbíró s a fogarasi vár „gondviselői elé kell terjeszteni. Fogaras polgárai évi 1 forint adót fizetnek évi két részletben 50—50 pénzt. A város bírája adómentes. Fogaras város lakói nem tartoznak hadba menni, sem hadjáratra pénzt adni. Éjjel a várban csak pénzért kötelesek őrséget állni. Ha a városiak iparosokat küldenek a vár javítására, ezeket a várban kell kifizetni. A halászó vizek a polgárok és a fejedelem számára egyaránt tilosak. A sokadalmokon beszedett bírságok a porkolábokat illetik. A polgárok tartoznak a vár szükségére vetni és aratni, követ hordani, az Olt vizén vámot fizetni ,s tartoznak a „vitézlő rendnek” s a várhoz tartozó „királyi szolgáknak” szállást adni. A szántóföldek, melyek vár szükségére vannak elfoglalva a jövőben is ezt a célt szolgálják. Követeket nem kötelesek szállítani a polgárok, kivéve, ha „Salvus conductus” levelet mutatnak fel. Ez esetben szekereket, lovakat kell nekik adni. A külső és vidéki bűnözőket az udvarbíró, s a vár gondviselői tartják fagva s ítélik el. Ha a várhoz tartozó szolgák vétenek a városiak ellen, nem a fogarasi városi tanács előtt kell őket elítélni, hanem az udvarbíró és a vár gondviselői előtt- Ha a városiak vétenek a vár szolgái ellen, a bíró s az esküdtek ítéljék el őket. Bármilyen a városi bíróság előtt folyó ügyet az udvarbíró s a vár gondviselői elé lehet fellebbezni.21

Mezőváros volt Dés is, mégpedig nem jelentéktelen. Erre vall az a fejedelmi rendelet, mely szerint Dést, hogy biztonságosabb legyen „erős palánkkal kell körülvenni”. Ebben a városnak segíteni tartozik Belső-Szolnok, Doboka, Kolozs vármegye, „közelebb való része” és Beszterce.22 Rendkívül tanulságos a dési nemesek és polgárok között 1613-ban megkötött egyezség, mely 12 articulusból áll, s melyet még „külső arbiter” előtt kötöttek meg. A négy döntőbíró: Monostorszegi Kun István Belső-Szolnok megye főispánja, a Víz-Szentgyörgyön lakó Makrai Péter, a Néma faluban lakó Vajda János, Belső-Szolnok megye egyik szolgabírája és a Ghirótban lakó Thorma György, valamennyien Belső-Szolnok megye lakói.

Az 1. articulus szerint a templom, kastély, iskola és harang épületeire a nemesek ugyanannyit adnak, mint a polgárok, és egyformán használják őket.

21 Fogaras város szabadalomlevele 1567-ből. MGSZ 1899. 41—43. 1.

22 CC V. rész. Edictum VIII.

67