A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 19. 1992 (Debrecen, 1992)
Balogh István tiszteletére - Módy György: Földesúri kúriák és várkastély Debrecenben
ben tartózkodott, itt keltezte március 8-án a gyapjúművesek és a gubacsapó céh szabadalmait engedélyező okleveleit.43 Már mint király a debreceni uradalmat 1526. november 25-én kedvelt híveinek Ártándy Pálnak és Balázsnak adományozta. Utóbbi feltehetően 1519-től az uradalom tisztartója volt.44 Nincs rá adatunk, hogy Szapolyai az 1510-es években, ha a városban járt, a kastélyban szállt volna meg. Azt viszont tudjuk, hogy az 1520-as évektől özvegy Kardos Imréné nemesi kúriájának volt vendége, így 1528 telén is. Szerémi György tudni vélte, hogy az özvegyasszony a király szeretője volt.45 Ennek a nemesi teleknek a történetét a vonatkozó oklevelek közlésével végig kísérte Balogh István. A kúria a jelenlegi Simonffy utca (korábban Kisuj, majd Kardos utca) és a Piac utca két sarkán lévő mai 1. és 2. sz. házak telkén állt. 1484. március 8-án Mátyás király nemesítette Tar Ispán Albertet, a debreceni uradalom ispánját és a földesúri kúriához tartozó nemesi telket adományozott neki. Az uradalom valamilyen épülete állt itt, melyet az adományozott újított fel. A nemesítés és adomány Tar Albert Kardosnak nevezett testvérére Mihályra, másik tesvérére Imrére és utódaikra is vonatkozott. Az adomán ylevelet Szapolyai 1527. március 4-én átírta és megerősítette, az akkor már özvegy Kardos Imréné, két fia és egy leánya részére.46 Az Artándyak bizonyosan meg- megszálltak a kastélyban, de tiszttartóik itt laktak. A két Ártándyt — máig sem teljesen tisztázott okok miatt — felségsértési perben elmarasztalták és a király helytartója és kincstárnoka, a később is sötét szerepet játszó Gritti 1531-ben kivégeztette. Célja valószínűleg az Ártándy-vagyon megkaparintása volt. Pál özvegye és Balázs árvái már 1531. február 25-én királyi kegyelemmel visszanyerték ősi birtokaikat, de a Szapolyai által adományozott debreceni uradalmat nem. Szabó István kutatásai bizonyították, hogy az uradalomban „rövid ideig maga a király gazdálkodott”. Szapolyai János király Debrecent 1532-ben Eszitári Jánosnak és Bajoni Benedeknek adta zálogba, majd 1536-ban enyingi Török Bálintnak.47 IV. Török Bálipt huzamosan soha nem lakott a debreceni kastélyban, viszont felesége Pemflinger Kata, aki korábban Szigetvárt majd Csurgón tartotta udvarát, élete utolsó hat évében a kastélyban lakott. A Szerémi György által „luiteránus női oroszlánnak” nevezett Török Bálintné itt halt meg. Igen valószínű 1551-ben, nem sokkal férje keserves török fogságban történt elhunyta után. A Csapó utcai ferences kolostor kriptájá43 Magyar Országos Levéltár. De. 77. 031. sz. oklevél — HBML. IV. A. 1021/a. Meo. 86. 44 Szabó István: A debreceni uradalom a mohácsi vész korában = Debreczeni Képes Kalendáriom XXXV. évf. (1935) 85. 45 Szerémi György: Emlékiratai (Pest, 1857) 206. 46 Balogh István: Oklevelek a nemesek és Debrecen mezőváros viszonyához (1484— 1570) = Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XVIII. (Szerk. Gazdag István. Debrecen, 1991) 5—11. — János Zsigmond apja kiváltságlevelét átírta és megerősítette 1563. szeptember 27-én, akkor már Bihari Deák Mihály özvegye, Kardos Klára és gyermekei kérésére, lásd Balogh i. m. 18—19. 47 Szabó István i. m. 85—87. — Enyingi Török Bálint már 1529-ben ígéretet kapott az uradalom elnyerésére. 54
