A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 19. 1992 (Debrecen, 1992)

Tanulmányok - Major Zoltán László: Adatok Hajdú és Bihar megyék községi iratanyagának és irattárainak helyzetéhez az 1944-1950 közötti időszakban

Hajdúdorogon 1942. április 14-én a tisztviselői kart 3 külön közélelmezési és egy népmozgalmi díjnokkal egészítették ki. Ez a felduzzadt létszám a háború folyamán megmaradt.13 Közismert, hogy a volt vezetők többsége a háború végén a községekből elmenekült. Az adminisztráció foghíjas maradt.14

Szomorúan állapította meg a levéltári szakirodalom, hogy háborús események alatt és után elsősorban a közlevéltárakon kívül őrzött iratanyagot jelentékeny károsodás érte. Sajnos az iratmentés céljából kiadott egy-két miniszteri intézkedés elveszett a bürokrácia útvesztőjében, s az iratanyag tovább pusztult.15 A közlevéltárakon kívül őrzött iratanyag nagy részét községi iratok képezték. Ez a sokszínű, sokrétű iratanyag, amely a községi igazgatás gazdag és változatos típusait mutatta, most a pusztulás útjára sodródott.16

Hanyag iratkezelés, riasztó irattári viszonyok, gondatlan selejtezések

Községi iratanyag levéltárban való intézményes elhelyezésére sehol sem került sor, hiszen a községi ügyvitel szabályozó 126.000/1902. B. M. sz. rendelet semmiféle intézkedést nem tartalmaz a község régi (ügyvitelben már nem szükséges) iratanyagának elhelyezéséről. Következésképpen természetesnek vették az iratanyag meghagyását a község megőrzésében. Nem így gondolkoztak azonban nagyon sok községben, s a felelőtlenség következménye az iratanyag pusztulása lett.17 Balázs Péter 1953-ban azt írta, hogy a községi irattárak sorsa egészen a legutolsó évekig elkerülte a levéltárak figyelmét. Amikor az általános iratbegyűjtés keretében 1951-ben a községi iratanyag begyűjtése is megindult a levéltári dolgozók az iratokat gyakran a tanácsháza padlásán, pincéjében ömlesztett állapotban találták meg.18 Országosan jellemző volt, hogy sok községben nemhogy a múlt század közepéig, de még az első világháborúig sem nyúlik vissza az iratanyag a háborús veszteségek és főleg a 185/1951. M. T. rendelet kibocsátása előtt végrehajtott ellenőrzés nélküli iratselejtezések következtében.19 Leidecker Jenő, a Kecskeméti Állami Levéltár igazgatója 1952-ben újból végigjárta a községeket, s meglepődött, hogy az 1951-ben nyilvántartásba vett iratanyagból is mily sokat elszállított a hulladékgyűjtő. Szemleútja során lehangolva regisztrálta, hogy 50 községből az iratanyag töredéke kerülhetett csak

13 Komoróczy Gy.: A közigazgatás szervezet és társadalmi funkciója 1950 előtt. In: Hajdúdorog története. (Szerk.: Dankó Imre.) Debrecen, 1971. 299. old.

14 Szendrey István—Nyakas Miklós: Derecske története. Debrecen, 1980. 330. old. Polgár története, (Szerk.: Bencsik János.) Polgár. 1974. 373. old., Hajdúhadház múltja és jelene, (Szerk.: Komoróczy Gy.) Gyula, 1972. 405. old.

15 Borsa Iván: A magyar levéltárügy fejlődése a felszabadulás után. Levéltári Híradó 1956. 6. évf. 21. old.

16 Lakatos Ernő: Hozzászólás Oltvai Ferenc „A községi levéltárak” c. tanulmányához. Levéltári Szemle. 1964/1—2. 37. old.

17 Borsa I.: A magyar levéltárügy helyzete a Horthy-korszakban és a felszabadulás után. Levéltári Közlemények XXV. évf. 1954. 19. old.

18 Balázs Péter: A községi irattárak leltározásával kapcsolatos kérdésekről. Levéltári Híradó. 1953/1. 109. old.

19 Bélay Vilmos: Az országszerte folyó iratselejtezésekről. Levéltári Híradó. 1952. okt.—dec. 43. old.

167