A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 19. 1992 (Debrecen, 1992)
Tanulmányok - Bényei Miklós: Széchenyi István és a Debreceni Polgári Casinó
séből kiderül, mégiscsak sor került a fáklyászenére is, igaz, ezt nem a Polgári Casino szervezte, hanem néhány debreceni polgár adta rá össze a pénzt. A napló vonatkozó részletében ez áll: „Fackelmusik. Balásházy machte die uninteressirte Rede (Egy kis Akadémiai fizetés). Ich antwortete gut, — unter andern .Debreczent a Vasúttal el nem kerülhetni,’ ,A városok elrendezésében — én is megteendem a magamét’ ígérem. ,A párt fölött ha nem áll hazai hűség’ ect.” Kissé pontatlan fordításban: „Fáklyászene. Balásházy mondotta a beszédet, érdek nélkül... Jól felelek. — egyebek között.. .’,3° Széchenyi valójában nem a szónoklat érdektelen voltára célzott, hanem arra, hogy Balásházy János — a Magyar Tudós Társaság tagja — érdekből vállalta a szereplést előtte, az Akadémia másodelnöke előtt. Az előzmények ismeretében azonban ez nem valószínű. A beszédet egyébként a kaszinói küldöttség előzetesen, már délután is meghallgatta és helyben hagyta. Vagyis Balásházy János a társai egyetértését bírva adta elő mondandóját. Szövegét a jelentés szó szerint tartalmazta : „Nagy Méltóságú Gróf! Belső titkos tanácsos Ür! Kegyelmes urunk! A’ tegnapi nap délutánján ezen küldöttség már egyben vala gyűlve azért: hogy Excellentiádnak a’ Polgári Casino részéről hódoló tiszteletét bémutassa, ’s midőn nyugtalanúl várnánk a’ pillanatot, melyben azt tehetnénk, azon hír üti füleinket, hogy a’ Nagyméltóságod véleszületett nagylelkűségénél fogva bennünket megelőz, és ’senge intézetünket meglátogatandja. A’ hír kevés perczek múlva teljesült, ’s Excellentiád körünkben megérkezve egypár órákig méltóztatott múlatni. Kettőztetett hálára buzdítá ezen erényes leereszkedése Nagy Méltóságodnak a’ mi kebleinket, ’s a’ helyben kifejlett közvéleménynek az lön megállapodása, mellyet az első gyűlésünkben törekszünk határozatunkal erősíteni, erősíteni, hogy ezentúl October 6kát minden évben megünneplendjük az által, hogy ezen a’ napon valamelly kegyes czélra áldozatot teendünk* Erősen hisszük hogy míg Debreczen főn áll eggyesületünk is élni fog, ’s így történhető hogy Nagy Méltóságodnak véletlen látogatása több századokig tartó jó tétemények csíráját hordozta méhében. Méltóztassék tehát ezen törekvésünket úgy tekinteni: mint magas személye iránt viseltető hő tiszteletünknek jelét és zálogát, ’s midőn egyesületünket Excellentiádnak nagy kegyességében és figyelmében ajánlanánk, őszintén kívánjuk, hogy a’ Mindenható fényes családjával eggyütt fris egészségben számos évekig éltesse.”30 31 A jelentést tevők Széchenyi István válaszát — „mennyire az általunk fölfogható vala”, azaz emlékezetükre támaszkodva — szintén rögzítették, a következőképpen: 30 Gróf Széchenyi István naplói. 6. köt. (1844—1848.) Bp. 1939. 271. p. Győrffy Miklós fordítása: Széchenyi István: Napló. Bp. 1978. 1088. p. — A fáklyászene szervezéséről Id. HBML IV. A. 1011/a. 116. (a városi tanács jegyzőkönyve, 1846. jan. 7. 31 HBML X. 2. 4. 161
