A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 19. 1992 (Debrecen, 1992)

Balogh István tiszteletére - Rácz István: A 75 éves Balogh István tudományos és politikai pályája

általa nagyrabecsült Ecsedi István, akit megítélése szerint tudása és fel- készültsége alapján ugyancsak megillette volna a katedra. A debreceni egyetemen ugyan magántanárságot szerzett, s ennek jogán 1948 őszén egy félévben előadást is tartott. Magam ekkor találkoztam először Balogh Istvánnal. Azt kellett azonban tapasztalnia, hogy itt különös tekintetű szemek is fürkészik szavait, ezért ezzel tovább nem is kísérletezett. Később nyíregyházi korszaka során, megbecsültebb körülmények között, a főiskolán külső előadóként tartott ismét órákat, ö sohasem emlegette, hogy neki az egyetemen lenne a helye. A szakmai közvélemény azonban a magasszintű tudósok közé sorolta. Mellőzése annál szembetűnőbb volt, mert az egyetemi kinevezéseknél sokszor az árnyékmegoldások kerültek előtérbe. Ennek igazolásaként a korrigáló jelenkor címzetes főiskolai és egyetemi tanári ranggal ruházta fel, de ezeknek a címeknek bizony már — az igazat megvallva — őszi hangulatuk volt. A mellőzés és a gyanakvás lélektani terhe nem maradhatott nyom nélkül. Régen felismert törvényszerűség: ahol az élet természetes rendjét felbolydítják, eredetiségében soha nem állítható helyre. A tisztességes szándék kétségtelenül pótolhat valamit a rendbetételnél, a megtörtént dolgokat azonban — ezt különösen a historikusok tanúsíthatják — nem lehet meg nem történtnek tekinteni.

Balogh István ma Debrecenben él, hála istennek jó egészségben és alkotó erőben. Nyolc évtized során hozzánőtt Debrecen szellemi arculatához és a mindennapi valósághoz. Sokan ismerik és becsülik. Magam ha találkozom vele — örömömre ez gyakran megesik — a jellegzetes napbarnított mongolos arcára, a vékony résen előbukkanó nyílt tekintetére vetődik a szemem és még ízes debreceni nyelven köszörűt is, mindig eszembe ötlik, hogy ezt az embert az idő ugyan alaposan megforgatta, mégis szilárdan maradt a talpán. Olyan mélygyökerű, egyenes tartású, mint az életfára emlékeztető Bocskai kenti nagy diófája, amelyik dús lombozata alatt nem tűr meg maga alatt tolakodó aljnövényzetet. Mens sana is corpore sano (ép testben ép lélek).

FORRÁS

Az összegezésben Balogh István tudományos munkásságára és politikai tevékenységére helyeznem a hangsúlyt. Múzeumi és levéltárosi munkájának a számbavételére nem éreztem magamat illetékesnek, ezért azokra csak utalok. Írásomban négy forráscsoportra támaszkodtam:

1. Alapul szolgált Balogh István szakirodalmi munkássága. Ennek 1980-ig terjedő bibliográfiáját összeállította és kiadta Sándor Lászlóné. Sza- bolcs-Szatmár megyei helytörténetírás I—II. Nyíregyháza, 1979. (Szerk.: Gyarmathy Zsigmond) 381—421. 1.

2. Politika, tudomány, debreceniség. (Balogh Istvánnal beszélget Für Lajos) Alföld, 1988. 1. sz. 37—58. 1

3. Beszélgetés Balogh Istvánnal. (Beszélgetőtárs Barta János) Videofelvétel. KLTE Történelmi Intézet Könyvtára.

4. A fentieket kiegészítette e sorok szerzője saját tapasztalataival és a Balogh Istvánnal folytatott beszélgetéseinek ismeretanyagával. Hasznos szempontot nyertem az akadémiai doktori vitáján elhangzott opponensi és szerzői megnyilatkozásokból is, ahol Szabad György és Balassa Iván mellett magam is opponens voltam.

15