A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 19. 1992 (Debrecen, 1992)
Tanulmányok - Bényei Miklós: Széchenyi István és a Debreceni Polgári Casinó
Az 1830-as évek végén már jelentkeztek a társadalmi-politikai okókkal magyarázható ellentétek is. A liberális eszmék beáramlása és a reformellenzék törekvéseinek hatása ugyanis azt eredményezte, hogy Debrecenben is kialakult a polgárosodás, a gazdasági, társadalmi és kulturális haladás támogatóinak egy kicsiny, de egyre bővülő tábora.4 Ez a csoport hamarosan szakított a megújulásra képtelen, a reformpolitika iránt érzéketlen Gasinóval. 1841 elején egy új egyesület alakult, Polgári Casino néven. Miként a neve is jelezte, elsősorban a városi cívis polgárság (kereskedők, iparosok, értelmiségiek stb.) részvételére gondoltak. Ennek megfelelően csupán 2 pengő forint volt a tagdíj, s az első kaszinóhoz képest demokratikusabb szellemben fogant az alapszabály (pl. a tisztségviselőket évente választották).5 Hogy mennyire igényelték a debreceniek ezt a változást, ezt az új, nyitottabb szervezetet, mi sem bizonyítja jobban, hogy az első esztendőben 445, a másodikban 405 fizető tagja volt, s utána is 310—380 között mozgott a létszám.6 Vagyis háromszor-négyszer annyian voltak itt, mint az ettől kezdve úri vagy régibb jelzővel emlegetett Casinónak. Természeten, a párhuzamos tagság is gyakori. A Polgári Casino szervezői, első vezetői között alighanem kezdeményező szerep jutott Balásházy Jánosnak, a kiváló agrártudósnak, aki tíz évvel korábban Sátoraljaújhelyen már létrehozott egy kaszinót.7 aztán Telegdi Kovách Lászlónak, az íróként és publicistaként is jeleskedő, a takarékpénztár eszméjét propagáló ügyvédnek. Mellettük néhány iskolázott, nemesi származású nagykereskedő — Farkas Károly, Nánássy Gábor, Kardos István stb. — és egy-két városi tisztviselő — pl. Tar Károly, Szabó Bálint — neve említendő. Támogatta őket a liberális elveket valló, prédikációi révén igen népszerű Könyves Tóth Mihály is. A kollégiumi professzorok között is akadtak, akik a Polgári Casinót választották: így Szűcs István jogtanár és az irodalomszervezőként, történetíróként országosan ismert Péczely József. Mindannyan elkötelezett hívei a polgári át- alaikulásnak, a politikai és gazdasági reformoknak, ám megnyilatkozásaikból (cikkeikből, beszédeikből stb ) ítélve gondolatilag a liberális ellenzék mérsékelt szárnyához álltak közel; különösen rokonszenveztek Széchenyi István programjával, politikai magatartásával. Sokuk véleményét öntötte szavakba Szűcs István 1840-ben elmondott tanári székfoglalójában, ahol a haladás forradalmi, radikális útjával szemben a „hosszabbat, de csendesebbet ’s bátorságosbat” magasztalta.8 Nem véletlen tehát, hanem a debreceni gazdasági-kulturális vezetőréteg adott csoportjának szellemiségéből egyenesen következett — akár jelképes értelműnek is felfogható —, hogy a Polgári Casino első határozatainak egyikeként éppen az imént említett hovatartozást deklarálta: 4 Bényei Miklós: Debrecen reformkori művelődéstörténetének néhány kérdése. = Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve I. Db. 1974. 196—197. p.; Komoróczy György: A reformkori Debrecen. Db. 1974. 241—243. p.; Balogh István: A város és népe. = A szabadságharc fővárosa. Db. 1948. 17—18., 38—39. p. 5 HBML X. 2. 1., Szűcs I. i. m. 10—11. p.; Boldisár K. i. m. 9. p. 6 HBML X. 2. 1. 7 Viszota Gyula: Bevezetés. = Gróf Széchenyi István írói és hírlapi vitája Kossuth Lajossal. I. rész. (1841—1843.) Bp. 1927. XIX. p. 8 Szűcs István: Értekezés a magyar jogtan jelen állásának múlthozi viszonyairól s korszerű haladásáról. Db. 1840. 19. p. 154
