A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 19. 1992 (Debrecen, 1992)
Tanulmányok - Balogh István: Oklevelek a nemesek és Debrecen mezőváros viszonyához (1579-1584)
Hátán XVI .századi írással: Captalan keolt leuel, az bor arultatas feleol, gonoszteveoknek megfogása feleol es szabad testamentom tetei feleol. XVIII. századi írással: Anno 1582. Transsumptae privilegiales sacratissimi Stephani Regis Poloniae et Principis Transilvaniae literae, quibus 1. Quod in oppidanos Debrecenienses nullae officiales exonerant jurisdictione, eos nec turbent, molestent aut damnificent; 2. His oppidanis maleficis (tum nobilibus) puniendi, torturandi facultas, nobiles nostros extra maleficia sine scitu officialium comitatensium liceat; 3. Nuli absolute, praeter oppidanos vina educilare liceat, fructus omnis in communem eorum usum convertendi; 4. In deficientiam in semine conjugum bonis aviticis recepere, quarta pars superstiti, acquisitis vero medietas unica pro superstite, alia vero defuncti consanguineis cedat; 5. Fora hebdomadalia et annualia exposito praetorio, non in plateis celebratur. Hátán XIX. századi levéltári jelzet: No. 79. HBMLT. IV A. 1021/b. 238. sz. (Fordítás) Mi István stb. emlékezetbe ajánljuk jelen levelünk által mindenkinek, akiket illet, hogy mi a régi fejedelmek és királyok nyomdokaihoz akarunk ragaszkodni, — akik inkább alattvalóik szabadságát és jogait szokták szaporítani, mintsem csökkenteni, valamint számolva e zavaros idővel, — mivel a mi Debrecen mezővárosunk a környező ellenségek kártételének annyira ki van téve, hogy ha a mi királyi kegyünk rajtuk nem könyítene, rövid idő alatt a végső romlásra és örök pusztulásra jutna, azokat a belül foglalt pontokat, amelyekért okos és eszes Thury György, Duskás István és Szabó Boldizsár, az említett Debrecen város esküdtei, polgárai és annak összes lakói nevében könyörögtek, kegyesen engedélyezni voltunk hajlandók, mivel néhai méltóságos fejedelem, Báthori Kristóf erdélyi vajda, kedvelt hívünk is külön parancslevelében megengedte, legelébb mi is megengedtük nekik, hogy ezentúl bárki tiszttartói legyenek, azok ebben a Debrecen városban semmiféle joghatóságot ne gyakoroljanak, akár kívül a mezővároson, akár határán, sem a magyarul hajdúknak nevezett marhapásztorok között senki őket perbe hívni, vagy üldözni, őket bármiféle címen háborgatni, zaklatni vagy károsítani ne merje. Ehhez még hozzá tettük azt is, ha a mi Debrecen mezővárosunk polgárai és lakói a határukon mindenféle gonosztevőket, mint gyújtogatok, tolvajok, házasságtörők, utonállók, gyilkosok, rablók, hamispénz verők és más égbekiáltó bűnekkel jeleskedők, letartóztathatnak nekik erre saját hatáskörükben joghatóságuk legyen. A tetten érteket vagy más — akármiféle külső emberek által — náluk elfogottakat, senki kezükből ki ne vegye, hanem azokra — ha szükség úgy hozza — még kínvallatás árán is a törvények és a szokásjog előírása szerint ítéletet mondhassanak. Azt akarjuk, hogy az itteni nemesi személyek, a szerint azon törvények alá vetettek legyenek, mint azelőtt is, ha ezen bűnök elkövetőinek bizonyulnak, mert ezeken az ügyeken kívül, esetleg más gonosztetteket elkövető és tetten ért nemesekre ne legyen hatalma — csak azon vármegyéknek a főispánjának és alispánjának tudtával, amelynek joghatósága alatt állnak — a mezővárosnak határozni. Továbbá nehogy a sok fajta, igen terhes szolgálat és súlyos adókivetés miatt, amely ezekre a lakókra nehezedik, azok végső Ínségre jussanak, hanem 132
