A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 19. 1992 (Debrecen, 1992)
Balogh István tiszteletére - Gazdag István: Debreceni polgármesterek
utón a császári adminisztráció nem mozdította el Poroszlayt a polgármesteri tisztségből, 1853-ban hagyta el a városi szolgálatot. 1857. január 20- án halt meg, temetésén a város nagyon sok lakója részt vett. SIMONFFY IMRE polgármester 1875—1902 Németújfalui Simonffy Imre régi köznemes család sarja. A Si- monffyak Debrecenben a XVIII. század közepén tűntek fel először Simonffy Istvánnal, aki tekintélyes tagja volt a kalmártársulatnak. Fia: Simonffy Sámuel senátor 1811-től 1821-ig főbíró, s egyúttal a debreceni református egyház főgondnoka. Fia Simonffy Károly városgazda, akinek 1824. november 18-án fia sEÜletetit: Imre. Iskoláit a debreceni kollégiumban végezte. Egy évet Eperjesen tanult a német nyelvvel ismerkedve. Az 1843—44. évi országgyűlés után Pozsonyban ismerkedett a magyar közélettel. Jogi gyakorlatot Papszász Lajos bihar megyei első alispánnál és a királyi táblánál végzettt. 1847. június 10-én eredményes ügyvédi vizsgát tett. Augusztus 2-án már Nagyváradon dolgozott mint tiszteletbeli aljegyző. 1848. május 18-án Debrecenben megválasztották tiszteletbeli jegyzőnek. A szabadságharc alatt fegyverrel szolgált és mint a 68. honvéd zászlóalj századosa fejezte be a háborút. 1851-től 1858-ig jegyzői, később tanácsnoki minőségben szolgálta a várost. 1855-ben elvette Tóth István kereskedő Julianna nevű leányát. A fiatal pár nászúira Nyugat-Európába ment. Az alkotmány visszaállításakor 1861-ben a választók első tanácsnoki tisztségbe emelték. Ez év novemberében Bécs visszakozott, Simonffy Imre pályát változtatott és a kereskedelmi iparkamara titkáraként dolgozott tovább. A kiegyezést követően ismét a város szolgálatába állt, 1867. május 6-tól 1875. szeptember 12-ig a város rendőrfőkapitányi tisztét töltötte be. 1875. október 7-én a városi közgyűlés közfelkiáltással emelte nagyapja örökébe: a polgármesteri székbe. Ezt követően 1878. augusztus 22-én, 1884. szeptember 11-én, 1890. szeptember 4-én és 1896. december 10-én újult meg személye iránt a bizalom. Simonffy Imre 27 éves polgármesteri szolgálata ideje alatt hatalmas fejlődésen ment keresztül Debrecen. Megszaporodott a templomok és egyházközségek száma. Háromszorosára nőtt az iskolák száma. A kereskedelem és az ipar területén lendületes fejlődés ment végbe. Javultak a közlekedési viszonyok, Debrecen közlekedési centrummá vált. Javultak az egészségügyi viszonyok. Az építkezések következtében a város nagyott lépett előre a városiasodás útján. Lényeges változások mentek végbe a városi háztartásban: az 1876. évi zárszámadás — mikor a város egymillió forint kölcsönt is felvett — 1 556.376 forint bevételt és 1 502.231 forint kiadást tüntetett fel. Az 1898. évi zárszámadás viszont 2 298.870 forint bevételt és 2 596 623 forint kiadást. Igaz, hogy nagy mértékben nőtt a város adóssága is: 463 000 forintról közel 5 millióra. Ezek nagy részét beruházásra fordították, a város vagyona így egy negyed század alatt 10 millió forintról több mint 20 millióra emelkedett. Simonffy Imre szinte folyamatosan részt vett a debreceni református egyház munkájában. De aktív részese volt a gazdasági életnek is: elnöke volt három helyi érdekű vasút részvénytársaságnak, a debreceni termény- és áruraktár részvénytársaságnak, a debreceni kölcsönös segé109
