A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 18. 1991 (Debrecen, 1991)

Tanulmányok - Surányi Béla: Adatok Hajdú-Bihar megye és Debrecen két világháború közötti szarvasmarha-tenyésztéséhez

tolódása 1911-től 1935úg fokozatosan tovább folytatódott. A népesség gyarapodott, a közgazdasági viszonyok javultak, a gazdálkodás is intenzívebb irányt vett, az extenzív gulyabeli marhatartás... csaknem teljes egészében kiszorult, s helyét mindenütt az istálózással egybekötött te- nyésztéses tejtermelő tehenészetek foglalták el.” Nem kellett eltelnie fél évszázadnak, s a magyar szürke fajta töredékére zsugorodott, bár Hajdú vármegyében a két háború között is őrizte viszonylagos elsőbbségét (48 százalék),6 ebből a szempontból szinte érintetlen a szomszédos szabolcsi terület is.

A fajtaváltás sajátosságai közé tartozik még az is, hogy jelentős eltérés alakult ki az egyes birtokkategóriák között.7 A 100 kh alatt lévő gazdaságokban — az 1911-es és az 1935-ös felmérést összehasonlítva —messze meghaladta a piros tarka fajta aránya a magyar szürkéét, amelynek okai a következők:

1. a köztenyésztést szabályozó törvény nem érintette a nagyüzemet;

2. a nagypbb gazdaságok rendelkeztek még a külterjes^ tartáshoz nélkülözhetetlen legelővel;

3. a nagyüzem elsődleges célja az igásökör iránt mutatkozó igény kielégítése.

Ezzel szemben a kisüzem híján van a legelőnek, legfeljebb közösen használt füvesterület állt rendelkezésére. Mivel a tinónevelés föltétele hiányzott, igavonásra lovat használtak. De a kisgazdaság szívesen aknázta ki a piros tarka fajta tejtermelésében rejlő lehetőségeket is. A fajta- megoszlásban meglévő különbségek a két üzemtípusnál szinte elmosódtak a két háború közötti időszakban. A bécsi döntést követő területváltozás módosítja a korábbi, a trianoni határokon belül kialakult helyzetet8 *:

fajta

1935

1942

%

%

magyar-erdélyi szürke

14,8

7,4

pirostarka

82,0

72,7

borzderes

6,0

egyéb

3,2

13,9

100,0

100,0

A szarvasmarhatartás színvonalát minősíti az ország egyes tájegységein az akkoriban korszerűnek tekintett ún. kettős hasznosítású magyar piros tarka fajta aránya:J

6 Ua. 51. o.

7 Ua. 51—52. o., lásd még: Takács Imre: Magyarország földművelődésügyi köz- igazgatása az Osztrák—Magyar Monarchia korában. Bp. 1989. 104—105. o.

8 Adatok mezőgazdaságunk népességi, termelési és üzemi viszonyairól. Ossz. : Ihring Károly. Bp. 1944. 1. köt. 63. o., 2. köt. 67. ábra.

8 Lásd: 8. jzetből a 2. köt. 67. ábr.

96