A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 18. 1991 (Debrecen, 1991)

Tanulmányok - Bényei Miklós: Az Alföld című debreceni lap terve 1846-ban

direkt nevelési célzatú, azaz egybevág az Alföld tervezett pedagógiai profiljával.

A rendelkezésünkre álló forrásokból az sem deríthető ki, hogy Ná- násy Gáborral mikor és hol ismerkedett meg. Nánásy Gábor (1788?— 1849) ez idő tájt Debrecen egyik leggazdagabb és legtekintélyesebb polgára; jóval idősebb — 58 éves — mint szövetkező társa.14 Az alföldi cívis városokban élő és ott vezető szerepet játszó polgárosodott nemesek tipikus alakja.15 Egykor a Református Kollégium diákja,16 majd ügyvédi címet is szerzett,17 de valójában földbirtokos, kereskedő és malomtulajdonos.18 A gazdasági és a városi közélet tevékeny részese, a kultúra támogatója. Kétszer — 1833-ban és 1844-ben — is megválasztották szenátornak.19 Alapító tagja a Debreceni Casinónak, aztán a Polgári Casi- nónak,20 1835-ben ő adományozta a színház céljára Harminczad közbeli magtárépületét,21 1846-ban a Debreceni Első Takarékpénztár alapító részvényese.22 A szóban forgó időben a Kisdedóvó Intézet pénztárnoka,23 és mint szenátor, ő felügyelte a városi nyomdát is.24 25 Ez utóbbi azért jelentős, mert így Nánásy befolyása révén garantálhatta volna a biztos nyomdai hátteret is a majdani újságnak. Mint a gazdasági és kulturális fejlődés feltétlen híve, nyilván egyetértett a Sillye Gábor által kidolgozott tervezettel is, ezért állt mellé, anyagilag is, vállalva a kiadó kockázatos szerepét. Ettől kezdve csaknem teljesen az ő nevével fonódott össze a kísérlet. Komoróczy György is neki tulajdonította az ötletet: „Az iparfejlesztés szándékával kívánt önálló füzetsorozatot kiadni . . .’,25

A debreceni tanács január végi hozzájárulása és bizonyságlevele (vagyonigazolása) birtokában Nánásy Gábor küldte el a folyamodványt a „Leg Felsőbb” helyre, vagyis az uralkodóhoz. Hiszen a korabeli sajtójogszabályok szerint csakis a király engedélyével lehetett lapot indítani.26 A bécsi magyar királyi udvari kancellária csak 1846. május 7-én,

14 A református egyház halotti anyakönyve szerint 1849. március 22-én halt meg, 61 évesen. TtREL. I. 99—a. 92. — Nevének írásmódja következetlen: előfordul Nánássy és Nánási változatban is. Dolgozatunkban az alább tárgyalandó levéltári iratokban található alakot használjuk.

15 Helyzetükről, műveltségükről, szemléletükről ld. Rácz István: Városlakó nemesek az Alföldön 1541—1848 között. Bp. 1988. 159—170. p. Nánásy Gábor nevét nem említi. — Nemesi származásáról ld. Herpay Gábor: Nemes családok Debrecenben. Db. 1925. 59. p.

16 TtREL. II. 1. e. 3. k.

17 Komoróczy Gy. i. m. 107. p.

18 Orosz István: A földtulajdon szerepe Debrecen vagyonos polgárai között a 19. század középső harmadában. = A polgárosodás útján. Bp. 1990. 41. p.; Nagybákay (Rickl) Antal: A Debreceni Kereskedő Társulat 240 esztendős múltja. Db. 1938. 24. p.; Komoróczy Gy. i. m. 100., 107. p.; Rácz István: A debreceni cívisvagyon. Bp. 1989. 50. p.

19 Komoróczy Gy. i. m. 316. p.

20 HBML. X. 1. 1.; HBML. X. 2. 6.

21 Taar Ferenc: A kezdetektől 1874-ig, az intendatúra végéig. = A debreceni színészet története. Db. 1976. 33. p.

22 Szüts Mihály: A Debreczeni Első Takarékpénztár 50 éves története 1846—1895. Db. 1896. 30—35. p.

23 HBML. IV. A. 1011/1. 113.

24 HBML. IV. A. 1011/1. 113.

25 Komoróczy Gy. i. m. 245. p.

26 Sashegyi Oszkár: Német felvilágosodás és magyar censura 1800—1830. Bp. 1938. 18. p.; Felhő Ibolya—Vörös Antal: A helytartótanácsi levéltár. Bp. 1961. 228. p.

79