A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 18. 1991 (Debrecen, 1991)
Tanulmányok - Major Zoltán László: Adatok Debrecen város szegényügyének kérdéséhez a reformkorban
tanyákon pedig 934 tanyai lakosról tudnak.28 A külső mezei munkákhoz napszámosokat vettek fel a háztulajdonosok. A népesség erőteljes szaporodását eredményezte a felfogadott napszámosok helyben maradása.29 Az agrártársadalom rétegei között tartjuk számon a tanyákon élő majorosokat, bennkosztos cselédeket, a csárdákban és az erdőőrházakban lakó bérlőket és csőszöket. Ide tartoznak még a különböző pásztorok, a gulyások, nyáj-juhászok, kospásztorok, belsőpásztorok stb.30 A lakosság korántsem élt megfelelő kommunális viszonyok között.31 Az egészségtelen életviszonyok, a járványok mellett olyan súlyos betegségek voltak jelen, mint a tuberkulózis, a himlő, kanyaró, skarlát és a vérhas.32 A szakirodalom megállapította, hogy Debrecenben már a 17. században is működött gyógyszertár. A város házi kezelésben tartotta és vezetésére mindig szakképzett gyógyszerészt alkalmazott. Tisztiorvos ellenőrizte a patikák működését.33 A városi tanács közölte 1826. szeptember 2-án a Helytartótanács határozatát, hogy a patikáriusok és seborvosok a nadályt ,,a szegényekre ingyen tartoznak feltenni.”3’* A városnak az 1739. évi pestisjárvány idején még nem volt kórháza. Ebben az évben elkészült ugyan egy ideiglenes épület, mely deszkákból állt, de nem sikerült megállapítani, hogy hol és meddig állott fenn. Valójában a kórház intézményét az 1831. évi kolerajárvány hatására szervezték meg. Egyelőre több ideiglenes helyiségben folyt a betegek ápolása. Rendkívül primitív körülmények között feküdtek itt az emberek a földön, szalmán, és a kórháznak semmiféle berendezése nem volt. 1833- ban már a „Phisicatusi Hivatal” a városi tanácshoz jelentést tett a Do- hány-abáldó épületében levő „Polgári kórháznál” levő hiányosságokról. A kórház fejlesztésének ügye nem került le napirendről. Más alkalmas épület hiányában 1842-ben a Kádas utca (mostani Arany János utca) vége és a Postakert közötti tér környékén épült az új kórház 40 ággyal. Zilahy Sámuel és Zsebők József városi orvosok dolgozták ki a kórház személyzetének és felszerelésének tervét.35 Láposy Lajos tiszti seborvos ösz- szeállította az 1841. május 1-től 1842. április végéig terjedő kimutatást a kórház betegeiről. Ez időtartam alatt 73 beteget kezeltek. Társadalmi helyzetük szerint volt bennük szolgáló 13, kóbor 6, koldus 1. Ezen kívül akadtak még napibéresek, földmívesek, fonogatók, árvák, kocsisok és katonák.36 Többször szó esik a Polgári kórház „megigazittatásáról”, de érdemi intézkedés nem történik37 Megállapítják, hogy a betegek száma megnövekedett, az épület elégtelen, javaslatok születnek, intézkedést azonban nem foganatosítanak.38 28 Debrecen története II. k. i. m. 45. old. 29 Komoróczy Gy.: A reformkori Debrecen ... i. m. 75. old. 30 Uo. 321, 323. old., Debrecen története II. k. i. m. 282, 285, 298, 307. old. 31 Debrecen története II. k. i. m. 78. old. 32 Uo. 36—37. old. 33 Uo. 256. old. 34 HBML. IV. A. 1011/a. 126. k. 1826. szept. 2. 35 Varga M.: A debreceni közkórház története... i. m. 3—7. old., Szodoray L.: Debreceni orvosok... i. m. 142. old. 36 HBML. IV. A. 1011/j. 15. cs. 36/1842., 1842. május 1. 37 HBML. IV. A. 1011/a. 116. k. 1707/7014/1846., 1846. július 2. 38 Uo. 117. k. 1189/1847., 1847. április 7. 69