A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 18. 1991 (Debrecen, 1991)
Tanulmányok - Takács József: Toronyórakészítők és -kezelők Debrecenben 1770-1830
szál és ősszel —- részletekben.1* Az 1812. évi vagyonösszeírás'7 tanúsága szerint 3. adóosztályba sorolt órás volt, akinek tevékenysége az iparűzés és a gazdálkodás között oszlott meg. 212 négyszögöles telekkel bírt akkor a Piac utcában, amihez még 7950 négyszögöl ház utáni föld járult. Volt ugyanakkor 4 fejős tehene, 6 járó lova és 15 gislyabeli marhája. Pápai városi szolgálatának idején két nagy tűzvész pusztított Debrecenben. Az első, 1802. június 11-én a város északnyugati részét sújtotta. A Szt. András templommal együtt ennek esett áldozatául a fehér toronyban levő, I. Rákóczi György által 1628-ban adományozott óramű.16 17 18 A templom tűzvész utáni állapotát emlékezetből megörökítő — és ezért teljesen hitelesnek nem tekinthető —, a Déri Múzeum gyűjteményében lévő, Beregszászi Péternek tulajdonított rajzon még látható az óra számlapja. A consistorium 1803 áprilisában úgy döntött, hogy a súlyosan sérült templomot a tornyokkal együtt ,,le kell rontani”.19 Az óra roncsait azonban a romok eltakarítása után is megőrizték. 1811 tavaszán újabb nagy tűzesetek pusztítottak a városban, és a lángok martaléka lett — mintegy másfél ezer lakóházzal együtt — az ispotályi templom is. Újjáépítése során merült föl a gondolat, hogy tornyába óra kerüljön. A megbízást Pápai kapta. A szerkezet 1815 őszén már készen lehetett, mert a szeptember 10-én tartott consistoriális gyűlésről készült jegyzőkönyvben azt találjuk, hogy „Órás Pápai Ferencz (sic!)20 béadván kérő Levelét mellyben az Ispotálybeli Toronyba lévő Órának tsupánn elkészítéséért, mert a’materialéja nagyobb részént a’ régi fehér toronybeli órából tölt ki, rendkívül való calculussal 1800 Váltó forintot kíván.”21 22 A felmerült költségeket a város házipénztárából fedezték, minthogy „az Ispotályra tett költség a Város Cassájára tartozik”. Az 1815-ös év egyébként Pápai pályájának egyik fordulópontja. Egyelőre ismeretlen okok miatt ettől fogva 11 éven át nem ő töltötte be a városi órás feladatkörét. Csak 1826-tól találjuk őt ismét ebben a funkcióban. Nem előrehaladott életkorának tudható be — hiszen ekkor már 66 éves! —, hogy a következő évtől már csak az ispotálybeli toronyóra „igazitásá”-t kellett végeznie. 1827-től ugyanis a város a korábbi egy helyett három órást alkalmazott, akik közül egyik a „Kis bádogos toronybeli óra” (Kistemplom), másik a „Kettős toronyi Óra”, vagy „Nagy Torony Óra” (Nagytemplom), s a harmadik az „Is16 HBML. IV. A. 1012/a. Lib. 31. Erogatiók., No. 200; Lib. 32. 1800/1801: Erogatiók. No. 195, uo. 1803/1804: Erogatiók. No. 288. és Lib. 41. Erogatiók. No. 492. 493. — 1807-től 1811-ig átmenetileg 60 Rft évi járandóságot kapott. 17 HBML. IV. A. 1011/v. Lib. 5. 48—49. 18 Szűcs István: Szabad királyi Debreczen város történelme a legrégibb kortól a mai időkig. I. köt. (Debreczen, 1871) 267. és 262. — Az óra járásával együtt forgó holdat még 1707-ben a garázdálkodó császári katonaság szerelte le a toronyból. [Balogh István: A debreceni Nagytemplom. (Budapest, 1962) 12.] 19 Szentpéteri Kun Ágota: A debreceni református Nagytemplom. (1805—1827) (Debrecen, 1930) 3. 20 Minden kétséget kizáróan Pápai Józsefről van szó. Ä Ferenc keresztnév téves használatára lásd: Takács József: Hogyan kapott toronyórát a debreceni Szent Anna templom? In: Déri Múzeum Évkönyve. (Megjelenés alatt.) 12. sz. jegyzet. 21 TtREL. I. 99—c. 14. 1815/27. 22 HBML. IV. A. 1012/a. Lib. 68. 265. 40
