A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 18. 1991 (Debrecen, 1991)

Tanulmányok - Filep Tibor: Politikai restauráció és megtorlás Hajdú-Biharban (1956-1957)

A Hajdú-bihari Napló részletes beszámolót közölt az 1957. május 31-én az Arany Bikában megtartott pártaktíva-értekezletről. A megyei pártbizottság beszámolóját Ambrus István, a megyei pártbizottság titkárhelyettese ismertette. Ez a referátum optimista hangvételű és magabiztos. Az októberi megyei, debreceni eseményeket elemezve a beszámoló úgy foglalt állást, hogy a pártbizottság vezetői ügyes taktikusnak bizonyultak, a marxizmus—leninizmus talaján álltak, de mivel nem volt kapcsolatuk a fővárossal, a pártközponttal központi utasítás hiányában maguknak kellett dönteniük. Ez vezetett a kompromisszumra és a forradalmi bizottmány megalakulásához. Miután azonban jobbra tolódtak az események, a vezetők illegalitásba vonultak. November 4-e után viszont azonnal munkához láttak, és azóta erősödik napról napra a párt. Egyébként ezen az aktíván választották meg a küldötteket az országos pártértekezletre (Kállai Gyula, Ambrus István, Tatár Kiss Lajos, Gurbán György, C. Nagy Gábor, Pataki Gyula, Farkas István, Jávor Nándor, Kulcsár Ferenc, Ménes János, Vajó Péter, Ciffra Sándor, Rázsó Lajosné, Vígh Mártonná, Becskereki Sándor.)21

Az aktíván elhangzottakkal szemben a valóság az volt, hogy éles támadások indultak a párt baloldala részéről az 1956 októberében „ingadozók”, elsősorban Kulcsár Ferenc, Komócsin Zoltán és Pullai Árpád ellen. A június 19-én megtartott aktívaértekezleten — amelyen a megyei intéző bizottság tagjai, a városi bizottság tagjai és húsz meghívott vett részt — Stozicski Ferenc tartotta a beszámolót a párt helyzetéről, a közelmúlt történéseiről. A referátum, sajnos, nincs meg az archívum anyagában, csak a tanácskozásról készült jegyzőkönyv. De a hozzászólásokból egyértelműen kiderül, hogy a beszámoló élesen elítélte a megyei pártbizottság vezetőinek októberi magatartását. Komócsin Zoltán, Kulcsár Ferenc és Pullai Árpád egyrészt elismertek bizonyos hibákat, de őszintén beszéltek a valós eseményekről.

így Komócsin Zoltán leszögezte, nem a forradalmi bizottmány létrehozásának gondolata eredményezte a beszámolóval ellentétben a párt- szervezetek szétesését, hanem a Nagy Imre-kormány megalakulása. Ami itt történt, az összehasonlíthatatlan, ami Békésben vagy más városokban volt. Kulcsár Ferenc azt hangsúlyozta, hogy október 25-én beszélt telefonon Ács Lajossal, majd Egri Gyulával, a pártközpontból, és semmiféle útmutatást nem kapott. Ezért gondolták úgy, hogy át kell vészelni az eseményeket, és elkerülni a vérontást. Annál is inkább, mert a felfegyverzett „150 elvtárs” közül csak nyolcán maradtak 24 óra múlva a pártházban. De elmondta azt is, rendkívül nehéz volt a párt helyzete november 4-e után, és amikor Stozicski Ferenc kiment a Járműjavítóba, azok az emberek akarták agyonütni, akik közül kikerült! Pullai Árpád pedig a pártszervezés nehézségeiről beszélt, és az újra meg újra fellépő intrikákról. Czifra László már előretekintett, és erőteljesebb intézkedéseket követelt, és a párt egységére hívta fel a figyelmet.

Hasonló problémák merültek fel a Debrecen városi pártbizottság titkári szobájában megtartott intéző bizottsági ülésen. A téma az ellenforradalom eszmei, politikai és szervezeti felszámolásának helyzete Debrecenben volt. Az írásos anyagot Biri András készítette el.

21 Hajdú-bihari Napló, 1957. június 1.

150