A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 18. 1991 (Debrecen, 1991)
Tanulmányok - Filep Tibor: Politikai restauráció és megtorlás Hajdú-Biharban (1956-1957)
1956 novemberében és decemberében 27 letartóztatottat adtak át az ügyészségnek, 1957. január 1-je, május 30. között pedig 339-et. Az internáltak száma: 147. Ugyanakkor rendőri felügyelet alá helyeztek 56 személyt. Még egy érdekes adat: március 15-én és április 4-én, pontosabban az előtte lévő napokban 252 embert vettek preventív őrizetbe! Szociológiai összetétel: munkás 51, paraszt 55, értelmiségi 15, tisztviselő 5, egyetemi hallgató 7’ kisiparos, kiskereskedő 21, volt csendőr 35, volt rendőr 2, volt katonatiszt 12, református lelkész 1, volt nyilas pártfunkcionárius 1, kulák 47. A beszámoló összegzésként megállapította, hogy mind Debrecenben, mind a városokban, falvakban a belügyi szervek felmérték a különböző irányító szervek (forradalmi bizottmányok, munkástanácsok) tevékenységét, pontos kimutatások készültek a résztvevőkről. Folyik a vizsgálati munka, már őrizetben van a Debreceni Szocialista Forradalmi Bizottmány 12 tagja is . . ,14 A forradalom kisebb-nagyobb szerepet játszó, a munkástanácsokban funkciót vállaló, a sztrájkok szervezésében résztvevő, vagy egyáltalán véleményt nyilvánító embereket természetesen nem lehetett mind börtönbe zárni, internálni. De a megtorlás őket sem kerülte el. Ennek volt az eszköze az 1957 januárjában megjelent úgynevezett racionalizálási rendelet. Ennek lényege: ésszerűsítés, átszervezés címén bárkit el lehetett bocsátani. Ez a rendelet tette lehetővé, hogy az üzemektől, vállalatoktól, különböző intézményektől azonnal elküldjék az 1956 őszén a forradalomban szerepet játszókat. Az utasítást erre vonatkozóan a megyei párt-vb adta ki. Végrehajtói az egyes munkahelyeken az igazgató, a személyügyi előadó és a párttitkár voltak. A racionalizálás 1957 kora tavaszán megkezdődött, és az év végére fejeződött be. Az elbocsáj- tások többnyire alaptalan vádaskodások, névtelen feljelentések, illetve egyéni bosszú alapján történtek. Hogy ez mennyire fontos eleme volt a politikai restaurációnak, bizonyítja az a tény- hogy a megyei pártbizottság 1957 nyarán tárgyalt egy, az ellenforradalmi tevékenységért elbocsátottak elhelyezkedéséről szóló tájékoztatót. Az előterjesztés megállapítja: „Az ellenforradalmi elemektől való tisztogatást adminisztratív vonalon az üzemek és hivatalok a racionalizálás felhasználásával vagy fegyelmi úton oldották meg, és oldják meg jelenleg is az utóbbin keresztül.. . Nagyjában jól oldották meg azt a feladatot, ami a dolgozók zömének egyetértésével találkozott. A politikai leleplezése az ellenforradalmároknak azonban nem kielégítő, amit véleményünk szerint a párt- szervezeteknek pótolni kell, mert különösen a hivatalokban van ezekkel szemben sajnálkozás . ..” Három dologra hívja fel a figyelmet a jelentés: 1. Űj embereket az igazgatók csak az előző munkahely véleményének kikérése után vegyenek fel.. . 2. Tisztázni kell, kik voltak ellenforradalmárok, kik csak hő- börgők”' kik ingadozók. 3. A pártszervezetek a jövőben az ellenforra14 MSZP HBMA 1. fond. 3. fcs. 23. öe. 1957. A jelentést Czifra László rendőr őrnagy, a főkapitányság vezetője és Szabó Sándor r. ny. őrnagy, politikai osztály- vezető állították össze. Az átfogó és alapos elemzés részletes képet ad az 1957 eleji eseményekről, röpcédulázásokról, az egyetemek hangulatáról is. 146
