A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 18. 1991 (Debrecen, 1991)
Tanulmányok - Surányi Béla: Adatok Hajdú-Bihar megye és Debrecen két világháború közötti szarvasmarha-tenyésztéséhez
A hortobágyi ún. ötvenes törzsgulyák száma 21 1936-ban 8 db (29 gazda’ 406 db tehénnel), 1937-ben már 51 állattartó 649 db tehene legel 12 db gulyában. A magyar szürke marha nemesítését célzó rendelkezés egybevágott Debrecen gazdáinak törekvéseivel, hiszen 1931-ben22 a Debreceni Gazdasági Egyesület égisze alatt már megindult a fajta törzskönyvezése, az ún. ötvenes törzsgulyák fölállítása pedig a hivatalos elismerést jelentette, amelyhez rövidesen csatlakoztak Hajdúnánás, Hajdúböszörmény és Hajdúszoboszló gazdái. 21 A hortobágyi ötvenes törzskönyvezett magyar gulyák létszáma. DGL, 1937. 29— 30. sz. 3. o.: ötvenes gulyák a Hortobágyon 1937-ben: 1—2. sz. ún. városi törzsgulya 1—2. sz. szászteleki törzsgulya szászteleki törzsgulya kungyörgyi törzsgulya 1—2. sz. kurtakuti 1—2. sz. cifragulyai tornyi dombi pentezugi Ocskay, Ozmán törzs Nyakas, Fényes törzs Pandúr törzs Prímás törzs Nagybőgős, Mozdony törzs Nosza, Nebuló törzs Pöröly törzs Potya törzs Az egyes gulyákban átlagosan 53—54 db állatot tartottak. 22 DGL, 1935. 13—14. sz. 3. o. < A magyar szürke marha múltjával kapcsolatban meg kell említeni, hogy az első világháború után az ún. igásökör nevelése — Erdély elvesztésével — az Alföldre helyeződött át. A háború előtt az Almássy-féle sarkadi uradalom és Mezőhegyes mellett megbecsülésnek örvendett a Hortobágyon tenyésztett ún. debreceni magyar marha is. A háborút követő események jelentős kárt okoztak az egyes állományokban, s Debrecen vezetése elérkezettnek látta az időt arra, hogy a fajtát megmentse a végső pusztulástól. Zöld József, Surgóth Jenő, Jóna István, Vásáry József állt a kezdeményezés élére és a város törzsgulyájából, valamint a hortobágyi cifragulyából 100—120 db-ból álló törzset állítottak össze 1927 tavaszán. A szakszerűséget Wellmann Oszkár és Békessy Jenő szakmai tekintélye garantálta. Lásd: Goóz Lajos: Debreceni magyar marha törzstenyészet. Köztelek, 1927. 1302—1303. o., Surgóth Jenő: Debrecen sz, kir. város magyar fajta törzsgulyája. Köztelek, 1925. 496—497. o., lásd még: Rácz Mihály: A köztenyésztésbeli magyar marha javítása. Köztelek, 1926. 239—241. o., Ecsedi István: Tenyészbika-telep a Hortobágy pusztán. Debreceni Képes Kalendárium, 1927. 127—128. o. Az előzmények közé tartozott, hogy a debreceni gazdák 1923-ban 12 évre bérbe vették a várostól a 442; kh nagyságú „Kisálomzugot”, ahol megalakították a Debrecen Hortobágyi Magyar Tenyészbikatelep Legeltetési Társulatot az 1913. évi X te. alapján. Lásd: Surgóth Jenő: Hortobágy állattenyésztése. Köztelek, 1925. 773—774. o. Uő. Debrecen—hortobágyi magyar bikatelep. Köztelek, 1924. 270—271. o. Szinte a magyar szürke marha „apostolaként” tevékenykedett az 1930-as években Tóth Arisztid, aki nemcsak a vészharangot kongatta a fajta fölött, de vázolta a kiutat is. Lásd: Tóth Arisztid: A magyarmarha tisztavérben való tenyésztése és fejlesztése. Köztelek, 1934. 611. o. Uő. A magyarmarha megmentése. DGL, 1934. 47—48. sz. 1—3. o. A fajta megújításán fáradozott Piácsek András is, aki városi gazdasági felügyelő volt e korszakban. Lásd: Piácsek András: A hortobágyi szarvasmarha-tenyésztés fejlődésének útja. DGL, 1933. 23—24. sz. 5—6. o. Uő. A népies magyarmarha-tenyésztés helyzete, hibái és fejlesztésének eszközei. DGL, 1933. 43—44. sz. 2—6. o. 100
