A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)
Tanulmányok - Szűcs Ernő: A Simonffy család és Debrecen
A debreceni intézethez való zongoratanárnői kinevezését ő saját maga így mondta el egy riport alkalmával: . nagyon emlékezetes dolog volt az. Simonffy Emil igazgató, a nagybátyám, de az öreg puritán ember lévén, értésemre adta, hogy ne is próbálkozzak hozzá, mert, nem segít, holott több tanárra is szüksége lenne. így azután Budapestre, a székesfővárosi zeneiskolába adtam be pályázatomat, ahol Kacsóh Pongrác nagy örömmel fogadott. P. Nagy Zoltán, a debreceni Zenede igazgatóhelyettese, majd 1919-től hosszú időn át igazgatója azonban meggyőzött arról, hogy itthon a helyem, itt várnak rám a feladatok Debrecenben”.50 Munkája során rendkívülien sok energiát fordított tanítványaira. Mindegyikkel azok egyéniségének megfelelően foglalkozott. Egész élete folyamán „ . . . mindig kész volt megújulni, sohasem szürkült dogmatikus, egykedvű tanárrá”, tanulóit nagyfokú önállóságra nevelte.51 Kezdetben sokat szerepelt szólókoncerteken. Kulturált technikájú zongoristaként tartották számon. Férjhez menetele után, mivel kevesebb ideje maradt a művészeti munkához feltétlenül szükséges gyakorlásra — lemondva a művészi ambíciókról — már csak kamarazenei hangversenyeken lépett fel. Tanítványainak (Prunyi Ilona, Csáky Katalin, Sze- lecsényi Norbert) az ország és világ pódiiumain elért sikerei, a tanítás örömei kárpótolták elmaradt saját sikereiért. Életének nehéz szakaszaiban sem tört le. Kollégái szerint állandóan derű és aktivitás sugárzott belőle, holott súlyos problémái adódtak. Városunkban hatvan éven át (1977-ig) folytatta oktatói munkáját. S bár megjegyezték róla: „Az államosított zeneoktatás egyik legaktívabb és legeredményesebb tanára lett”, ennek ellenére В-listázták, állásából elbocsátották, miközben megokolás- ként azt közölték vele: „Férje egyetemi tanár volt.” A személye körüli méltatlan hercehurca csak 1955 után csitult el teljesen. Ezt követően 1960-ban az „Oktatásügy Kiváló Dolgozója” éremmel, 1973-ban a „Munka Érdemrend ezüst fokozatával” tüntették ki. Egykori tanártársai és növendékei pedig egy aranygyűrűvel ajándékozták meg 1972-ben, amelybe bele volt vésbe „55”, addigi aktív működési éveinek száma.52 Hamvai — a Simonffyak közül egyetlenként — a Köztemető díszsírhelyén nyugszik. A sors fintora azonban, hogy ebben a megtiszteltetésben nem a maga révén, és nem is mint Simonffy részesült, hanem az odatemetett férje, dr. Darkó Jenő, az Európa-szerte elismert bizantiaoló- gus révén. Lányai, a II. világháború után megváltozott viszonyok miatt kényszerültek Debrecent elhagyni és Budapestre (Irén), illetve Miskolcra (Klára) távoztak. GYULA I. Sámuel Gábor nevű fiának, aki Bihar vármegye táblabírája, tanácsos és földbirtokos volt, dédunokájaként született 1923-bán. Apját 50 Hajdú-bihari Napló, 1972. nov. 18. 51 Uo. 52 Straky Tibor: Emlékezzünk! (Évkönyv a debreceni intézményes zeneoktatás 125. évfordulójára. Szerk.: Straky Tibor, Db., 1987.) 71. old, és Szatmári Endre szíves szóbeli közlése alapján. 27
