A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)
Tanulmányok - Balogh István: Nemesek Debrecenben a XV-XVI. században
ros és új lakói között állandósult —, a kúria és telke kivételes jogállását a magisztrátus terhesnek találta. Minden módon akadályozni igyekezett a birtokosok nemesi jogát, elsősorban a bormérést. 1588-ban négyévi pereskedés után Báthori István lengyel király, és parancsára Zsigmond erdélyi vajda oklevelével a kúriát és telkét megvásárolta. Már a régi birtokos, a család utolsó férfitagja, Kardos Miklós az állandó háborgatás miatt cserélte el, de a vevő is ezért adott túl rajta. Ezzel a telek különleges jogi állapota is megszűnt.15 III. De nem szűnt meg a beköltöző nemesek és a város közti vita, a nemesi jogállás és a bormérés miatt. A nemesek között első beköltöző alighanem Veres András volt, aki Fráter György levelével jelentkezett 1550-ben a betelepedés szándékával. A magisztrátus előtt azonban ki kellett jelentenie, hogy „legyen az bérminémű adókivetés, vagy szolgálat, míg köztünk lakik kész lesz minden vonakodás nélküli megadni és a szolgálatot teljesíteni.”16 Kezdetben, talán míg egyenként kértek engedélyt a betelepedésre, talán nem is volt baj a kötelezettségvállalással. De már 1561-ben a város esküdtjei — Nagy János és Duskás Ferenc, János Zsigmond előtt panaszt emeltek, hogy a töröktől való félelem miatt és javaik biztosabb védelme okából — Debrecen akkor már szultáni hász-város volt — sok nemes költözött be, házat vásárolt, de nem akarják a többi lakost terhelő fizetéseket vállalni. A magisztrátus 1561-ben, 1583-ban és 1584-ben megújított fejedelmi parancsokkal elérte, és 1599-ben Rudolftól nyert kiváltságlevéllel megerősítette, hogy a nemesek János Zsigmond idézett parancslevele szerint, amíg Debrecenben laknak, a város határán házat, földet, szőlőt, rétet vagy hasonló javakat birtokolnak, a nemesi kiváltságlevelük nem használ, és a nem nemes mezővárosi polgárokhoz hasonlóan kötelesek a főbíró illetékességét elismerni: minden szolgálatot el kell vállalniuk, taxát adót fizetniük.17 tulajdonul átengedte a városnak. Átadta a kúriát illető oklevelet is. Lónyai Erzsébettel tovább folyt a viszálykodás, de végül ő is eladta a részét és 1588-ban a váradi káptalan a várost beiktatta a teljes kúria tartozékai birtokába. IV. A. 102/b. 103. sz. 1584. máj. 24.; 93. sz. 1584. szept. 9.; 95. sz. 1585. jan. 8.; 94. sz. 1985. aug. 21.; 66. sz. 1585. szept. 17.; 96. sz. 1585. okt. 9., 14., 15.; 100. sz. 1587. ápr. 5., 8., 11.; 101. sz. 1587. máj. 4.; 99. sz. 1587. okt. 6.; XV. 1. Muo. 49. 1587. okt. 31., 1588. júl. 20. IV. A. 1021/b. 103. 1588. máj. 19. 16 IV. A. 1011/a. 1. 226. old. 1550. jún. 17. — Veres András Martinuzzi György engedélyét hozta, de önként vállalta az adózást. Megerősítései XV. 1. Muo. 64. — 1599. szept. 8. 17 XV. 1. Muo. 19. — 1561. jún. 9. Megerősítései XV. 1. Muo. 64. — 1599. szept. 8. János Zsigmond 1568-ban kelt parancsa szerint, mivel neki ez idő szerint sem prefektusa, sem kapitánya nincs, amíg ilyet nem állít, a nemesek „a bíró pecsétjével törvényesen megidézve, előtte megjelenni, törvénye elé állani, és az ítéletet elfogadni kötelesek”, más mezővárosi polgárok módjára. Fellebbezés esetén pereiket a fejedelem ítélőszékére vihették. HBML. XV. 1. Muo. 23. 1568. máj. 28. — Báthori István 1583-ban és az ő rendeletére hivatkozva B. Zsigmond’ 1584-ben egyenesen megtiltotta a nemeseknek, hogy polgárokkal folytatott pereiket Bihar vármegye nemesi törvényszéke elé vigyék. Csak a város territóriumán kívül levő javaik miatt kezdhetnek a vármegye előtt pert. Uo. XV. 1. Muo. 66. 1583. jan. 8. és Muo. 24. 1584. márc. 22. — 1601-ben az említett okleveleket Rudolf átírva megerősítette. XV. 1. Muo. 86. 9
