A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)
Műhely - Sipos Sándor: A debreceni anyakönyvek
telési anyakönyvben, ugyanis azt is feltüntették, ha nem saját házában lakott, hogy kinek volt a lakója. A feleség esetében jelölték, hogy árva, hajadon, ill. özvegy-e. Az özvegyeknél 1740-ig csak a keresztnév szerepel, ezt követően viszont a teljes név bekerült az anyakönyvbe.19 E viszonylagos pontosság mellett meglepő, hogy a férj özvegységét az 1820-as évek végéig egyáltalán nem, s ezt követően is alkalomadtán tüntették fel. Ezt majd csak az 1850-es évektől vezetik következetesen. Ugyanezen időben válik általánossá a férj és a feleség életkorának (1852), a férj foglalkozásának és a lakhelynek házszámmal történő jelölése (1853). 1786-tól szerepel a házasságoknál a tanúk neve. Természetesen itt is minden esetben szerepel az eskető pap neve. A vidékiektől a keresztelését igazoló írás (bizonyságlevél) bemutatását kérték, melynek megtörténtét minden esetben beírták az anyakönyvbe.20 Ugyancsak bevezették az anyakönyvbe azt is, ha valaki a háromszori kihirdetésről kapott igazolást, s az esküvő vidéken (korabeli szóhasználattal: külföldön) történt.21 Amennyiben a vidéki férj nem tudott ilyen bizonyságlevelet felmutatni, úgy általában két vagy három személy 300 rénes forint lefizetésével kezességet vállalt érte (caveált). Hasonlóan jártak el azokkal is, akik elhagyván a várost, később kívántak megházasodni.22 3. A halotti anyakönyvek A három anyakönyvtípus közül a legkésőbbi, csak 1718. június 28-tól kezdve vezették. Az előző anyakönyvektől abban is különbözött, hogy ezt nem a lelkészi hivatalban, hanem a Kollégiumban őrizték, a bejegyzéseket a Kollégium seniora készítette. Ezen majd csak a XIX. század második felében változtatnak. 1874-ben a polgármester és a városi főkapitány kéri a Református Egyház közgyűlését, hogy intézkedjen a halotti anyakönyvek pontosabb vezetéséről, mivel azok „az iskoláztatási, újoncozási, hagyatéki és telekkönyvi ügyek tárgyalásánál is főszerepet játszanak”. Ennek hatá19 Néhány példa a bejegyzések tartalmi, formai megoldására: 1710. okt. 29. Fejér- ton lakozo Sipos István vette Varga utzában Békési György özvedgyét, Juditot. TtREL. I. 99—a. 1. k.; 1742. febr. 14. Czegléd utzb. Göntzi Mihály v. azon utzb. Kopátsi György Eözvegyét, Faragó Katát. uo. I. 99—t 2. k.; 1764. jan. 11. Pfia- ban (Péterfiában) Ináncsi István v. Sámsonban lakó Koda Gáspár h. 1. (hajadon leányát), Sárát. — uo. I. 99—a 4. ki. stb. 20 Például: 1790. ápr. 14. Szatmár Városa Doctora Földi János v. Varga u. Doctor Veszprémi István h. 1. Juliannát. Sponsus Testim(onieles) prod(uxit). Tanúk: Assessor Domokos Lajos, Pred(icator) Hunyadi Ferenc. — Uo. I. 99—a. 8. k. stb. 21 Például: 1804. febr. 8. Pred. Tiszteletes Benedek M. ur háromszori hirdetésről bizonyságlevelet adott a következőknek: Pfiában Dinnyés István hzl (házánál) Sipos György v. Mester u. Domokos Istvánná hzl Gál István a. h. 1. (árva hajadon leányát) Erzsébetet. — uo. I. 99—a. 10. k. stb. 22 Például: 1754. okt. 23. Pfiában Kerek! György vette ugyan Pfiáb. Tar Sámuel özvegyét Teremi Erzsébetet. Mivel pedig az hét utóllya felé kellett copulal- tatniok eleve való publicatio nélkül, caveálnak mellettek becsületes cívisek 300 Rhenes ftokig. Csáti Szabó István, Ináncsi Sámuel, Laki János. — Uo. I. 99—a. 3. k.; 1751. jún. 6. Czegléd uczb, Borbély Szőnyi Sámuel mégyen magának feleség keresni, ahol Isten megmutattya, melyhez képest, mivel nem lehetett ki hirdetni, testimoniális levél adódott néki 300 Rhforintig való cautiójuk mellett ezen becsületes városi lakosoknak: Oroszi István, Harangi András, Katona György. — Uo. I. 99—a. 3. k. 148
