A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)
Tanulmányok - Mazsu János: Egy debreceni bérpalota és lakói a századelőn
2.3. A Püspöki palota lakói A Debreceni Református Egyházközség a Püspöki palota lakásainak bérletéről első hirdetését a Debreczeni Szemle 1912. évi nyolcadik számában tette közzé: „A Hatvan utcza és az Egyház tér szegletén épülő bérházban a földszinten raktárral és pincehelyiségekkel ellátott boltok, továbbá a földszinten és az 1—3. emeleten fürdőszobával, mellékhelyiségekkel ellátott modern lakosztályok lesznek, melyeknek bérletére (.. .) az ajánlatok a bérösszeg 10%-ának bánompénzül letételével adhatók be .. ,”31 Az ajánlatok a nyár elejétől november elsejéig folyamatosan futottak be a bérházépíttető bizottsághoz, a relatív túlkereslet ellenére azonban a lakások többsége esetében csak a tervezett lakbérek alatt sikerült a bérleti szerződések megkötése. Ebben a fellendülés kifáradása és a fokozódó drágaság mellett bizonyára közrejátszott az a tényező is, hogy Debrecenben a lakbérek — Budapesttel és a többi várossal ellentétben — az 1909—1912 közötti időszakban a bérházépítkezések miatt nem emelkedtek.32 A tervezett és az elért lakbérek közötti különbséget főként a nagyobb, 5—6 szobás lakásdk okozták, ezeknél 600—900 koronás deficit is mutatkozott —, hat nagy lakás pedig egyáltalán nem akadt bérlőre az első beköltözések időpontjáig.33 Még nagyobb veszteségeket okoztak az egyházközségnek az üzlethelyiségek: 1912. december 24-ig mindössze hét udvari üzletet sikerült kiadni állandó bérlőnek. A gondnoki jelentés szerint a deficit fő oka az volt, hogy az üzletek bérmegállapítása prosperitást feltételezve született, ezért az új helyzet új bérmegállapítást követelt.34 A lakások mindegyikét végül is kibérelték, ha alacsonyabb bérek fejében is, de az üzlethelyiségek többségére még 1914 decemberéig sem találtak állandó bérlőket.35 A lakók mintegy 10%-ának foglalkozását nem sikerült kideríteni, egyötödük közép- vagy nagy vállalkozó, illetve családtagja volt (egy nagy- birtokos családtag), a bérlők közel hetven százaléka pedig a város értelmiségi családjai közül került ki. Az értelmiség létszámát Debrecenben századunk első évtizedében a városi szakigazgatás kiterjesztése, az infrastrukturális intézmények regionális központjainak (vasút, posta, bankok és biztosító társaságok) áttelepítése, a vállalkozások átmeneti megélénkülése és általában a modern városiasodást kísérő értelmiségi jellegű szolgáltatások (ügyvéd, orvos, pedagógus) iránti igények feltámadása több mint 50%-kal növelte. 1900-ban 2446, 1910-ben már 3692 volt a kereső értelmiségiek száma a városban A növekedés legnagyobb arányú volt a magántisztviselők körében (80,06%), de igen jelentős arányban növekedett a pedagógusok és az ügyvédek száma is (63,35%, illetve 40,95%).36 31 Debreczeni Szemle, 1912. 8. szám 11. old. 32 Ferenczi I.: i. m. 634. old. 33 TtREL. I. 99. d. (P 1907) 39. Bérházép. ir. 95/24. 34 TtREL. I. 99. d. (P 1907) 39. Bérházép. ir. 95/24. TtREL. I. 99. d. (P 1907) 35. 11—1693/1914. 35 Uo. 36 MStK új sorozat 64. k. 308—313. old. 74
