A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)
Tanulmányok - Balogh István: Nemesek Debrecenben a XV-XVI. században
ken, mikor e mondatot leírta. Ügy tűnik, hogy most — két nemzedékkel később — sem jutottunk el a szerencsésen megmaradt XV—XVI. századi források megfelelő kritikai elemzéséhez. Legalábbis Debrecen történetének legutóbbi feldolgozása — a korábbiaknál jóval bővebb terjedelem ellenére is — felfogásában és részleteiben egyaránt némi korrekcióra szorul.5 Újabban a kérdést Rácz Istvánnak, nagy tudományos apparátussal, az eddigieknél jóval szélesebb területre kiterjedő, előre megfogalmazott tézisektől mentes vizsgálatú tanulmánya vetette fel. Rácz István az ösz- szes alföldi mezővárosra kiterjedően vizsgálja a beköltöző nemesség és a nem nemes többség társadalmi problémáit, a török hódoltság kezdetétől fogva a rendiség fennállásáig. E közel 300 év alatt a mezővárosi társadalom két különböző jogállású (a rendi joggal élő nemesek és a több-kevesebb személyi szabadsággal felruházott, szabadparaszti nemtelenek) együttélése ugyanis helyileg is, és időbelileg az összeütközés és a kompromisszum igen változatos formáit alakította ki.6 Ezekről legtöbbet a XVIII.—XIX. századból tudunk, amit érthetővé tesz a forrásoknak erre az időre vonatkozó bővebb volta. A nemeseknek az alföldi mezővárosban való tömegesebb beköltözése a török hódoltság következménye. Azelőtt városban lakó nemesekkel csak elvétve találkoztunk. A genealógiai vizsgálatok némely mezővárosban megengedi azt a feltételezést, hogy néhány család élettörténete a XVI. századra is visszanyúlik.7 Zoltai Lajos eredményeire támaszkodva a debreceni nemes családok feltűnően magas számát nem tekinti többi felföldi mezővárosra jellemzőnek.8 A közel 80 év alatt beköltöző 118 nemes család azonban nem is olyan túl nagy szám, a XVI. század folyamán nemes jogállású városvezető szenátor és főbíró négy volt közülük.9 5 Debrecen története I. k. (Szerk.: Szendrey István) Db. 1984. 213—215. old. — A vonatkozó fejezet szerzője szerint a városok vagyoni cenzushoz, háztulajdonhoz kötötték a polgárjog elnyerését. Másrészt mereven elzárkóztak a nemesek befogadásától, „mert a nemes a város falain belül érvényesíteni tudta előjogait, kivonta magát a polgári joghatóság alól, s ezzel megtörte a város egységét. Debrecen ez ellen az elkülönülés ellen mereven küzdött és el is érte, hogy a városba beköltöző nem érvényesíthette a kiváltságát”. — Az általános megfogalmazás annyiban módosításra szorul, hogy Debrecenben a beköltözés sem ebben a korban, sem a rendiség egész ideje alatt nem volt cenzushoz kötve. A XVI. században a kommunitás befogadó nyilatkozata elég volt a betelepedéshez — nyilván a beköltöző tehervállalási hajlandósága ellenében. A háztulajdon megszerzése sem volt a polgárjoghoz kötve. Viszont a polgárjog egyes korszakokban változó mértékű haszonvételbeli részesüléssel járt. A polgári felvételért nem túl magas taksát kellett fizetni. De minden korszakban alapfeltétel volt a haszonvételek fejében a magisztrátus bírói illetékességének elismerése és a közös terhek vállalása. — A XVI. században a viszály két sarokpontja éppen ez volt. A XVIII. században Debrecenben a belső vitákat nem a nemesek és mezővárosi polgárok jogi állapota, hanem a patricius—plebejus ellentét váltotta ki. 6 Rácz István: Városlakó nemesek az alföldi mezővárosokban. Bp. 1988. 137. s köv. old. 7 Uo.: 31—32. old. 8 Uo. 31. old. A nemes családok számát a XVI. század második felében nem ismerjük, a panaszokból ítélve számosán lehettek. A mezőváros vezetésében igazolhatóan csak hat családnak volt szerepe. Vö. Zoltai L. i. m. 21—23. old. 9 Uo. 6
