A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)

Tanulmányok - Fodor Péter: Az Országos Földművelő Párt és lapja a Föld Népe

mi mezőgazdasági biztosítás, vízszabályozás. A 4. § a párttagság kérdésé­ről rendelkezett. Eszerint nem- és korkülönbség nélkül mindenki tagja lehetett a Földmívelő Pártnak, aki a párt programját elfogadta. A helyi „községi vagy városrészbeli” tagok szervezetet hoztak létre, amelynek élére saját maguk vezetőséget választottak. A helyi ügyeket saját maguk belátása szerint intézték, de az általános politikai és gazdasági kérdések­ben a pártprogram és a központi vezetőség határozatai az irányadók.” A kapcsolattartás a helyi szervezetek és a központ között közvetlenül vagy „levélileg történhetett”. A párt tehát tagságát illetően nem tett külö­nösebb megkülönböztetést, míg a helyi szervezeteinek elég nagy önállósá­got biztosított tevékenységükhöz. A pártszervezetek együttesen alkották az Országos Földmívelő Pártot, amely mint a Földmívelők Országos Szövet­sége járt el. Ez azért is figyelemreméltó, mert a feloszlatott szakegylet óta ez az országos összefogás, az együttes fellépés lehetőségét is jelen­tette. A párt legfőbb fóruma a 7. § szerint a nagygyűlés volt, amely a párt küldötteiből alakult meg. Minden pártszervezetnek joga volt közsé­genként két-két tagot delegálni. Ha valamely községben a tagok száma meghaladta a 3000 főt, akkor 3, ha az ötszázat, akkor 4 főt küldhették. Azonban kimondták, hogy 4 küldöttnél többet egyik község sem küld­het. A nagygyűlésen az országos elnök, vagy helyettese elnökölt. Az elnök feladataira vonatkozó előírások után a határozathozatalt szótöbbséggel mondja ki a gyűlés. Ha 20 tag kéri, név szerinti szavazást lehet elrendelni. A nagygyűlés hatáskörébe tartozott: — szervezeti szabályzat, valamint a pártprogram megállapítása, mó­dosítása és kiegészítése. — a pártadó egységes szabályozása, — a központ tagjainak megválasztása, — minden ügy, amelyet a központ vagy valamely pártszervezet a a nagygyűlés elé terjeszt. A nagygyűlést évente egyszer, fontos esetekben a központi vezető­ségeinek, vagy a pártszervezetek egyharmadának kívánságára többször tarthatták. Az országos központ elnökből, helyettes elnökből, párttitkárból, két ellenőrből és pénztárnokból, továbbá a központi pártvezetőség tagjai­ból állt. Az országos központ feladatkörébe tartozott: a nagygyűlés elő­készítése, a határozatok végrehajtása, a párt politikai, gazdasági ügyei­nek intézése, a pártmozgalom szervezése és irányítása, a központ jövedel­mének kezelése. A 12. §-ban a párt gazdasági bázisát határozta meg. A tagok „legfel­jebb 4 fillér pártsegélyt fizetnek.” Ennek felét a pártszervezetek saját céljaikra fordíthatták, míg a másik felét befizették. Önkéntes adományok elfogadását is lehetővé tette a párt. Feltehető, hogy anyagi támogatás így jutott el Kristóffy József körétől a párthoz. Fontos része ennék a parag­rafusnak az a kitétele, hogy segélyezni kell: „az elvi harcban fogságot szenvedő párthívei családját.” Ez a párt érdekvédelmi tevékenységének igen előremutató, a munkásmozgalomban is ismert mószer. Minden párt­tag köteles volt olvasni és terjeszteni a párt lapját, a Föld Népét. A sze­mélyeskedés és a párttagok magánügyeinek tárgyalása tiltva volt. Pok- rócz Ferenc a Föld Népe 1908. május 9-i számában Szózat a föld népé­hez című írásában hangsúlyozta, a minden harcos társat érintő földkér­dés megoldását és az általános választójog bevezetésének szükségességét. 53

Next

/
Oldalképek
Tartalom