A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)
Tanulmányok - Orvos Erzsébet: Adalékok a latin nyelv debreceni kollégiumbeli oktatásához (1853-1914)
al- és felgimnáziumhoz hozzácsatolták a filozófiai tanfolyamból vett két osztályt). Az 1853-as rendelet a latin nyelvre vonatkozóan is tantervi módosításokat írt elő. Például a 2. osztályban 6-ról 8 órára növelték a latin órák számát. A tanári kar javaslatára kihagyták Cornelius Napos, és Phaedrus olvasását, és helyette a gyermekek felfogásához és a grammatikai tananyaghoz mért olvasókönyv használatát rendelte el. Cornelius Nepost 3. osztályban „választással” lehetett olvasni, de néhány életrajzot neve- léstani elveknél fogva kihagyat. A 4. osztályban pedig Cicero „ez osztályhoz mérve igen nehéz” író olvasását kihagyja és Caesart olvastatja. A görög nyelv területén a tanári kar tervezte tanterv helyett csak Xenophon és Homeros olvasását szabja meg.9 A tanrendszer egyik megalkotója maga is classica philologus volt, így nem véletlen, hogy igen nagy szerepet szánt a latin és görög nyelv tanításának. Nagyobbat, mint akár az előtte levő, akár az utána következő tanrendszerben. Főleg a görög nyelvre vonatkozott ez. Tanítása már a III. osztályban kezdődött, heti 4-5 órában tanulták. Így a 10-12 éves gyereknek, aki jóformán anyanyelvét sem tudta még tudatosan beszélni, három idegen nyelv (latin, német görög) sajátosságaival küszködött. A klasszikus nyelv és kultúra tanításának túlsúlya tulajdonképpen nem volt újdonság. Ezt tanították a régi gimnáziumban is. A tanrendszer újdonságát az adta, hogy a reáltárgyakat nagy számban vették fel. Ez tette a gimnáziumot az egyetemes képzés iskolájává. Az alsó négy osztályban elsősorban a tárggyal ismerkedtek, inkább adatgyűjtő jelleggel, míg a felsőben ezeket az ismereteket tudományos rendszerben adták elő. Az Entwurf tanrendszere pedagógiai szempontból jelentős előremutató intézkedéseket hozott. Kerek szervezetével, anyagkészletének teljességével, a tantárgyak arányos elosztásával és pedagógiai utasításainak alaposságával korszakfordító, komoly alkotás. Viszont a magyar nemzet — mégha az újítás üdvös is lett volna — igyekezett megszabadulni tőle. Miért? Nagy szerepet játszott ebben a kormány erőszakos németesítő törekvése. 1855-ben és 1857-ben rendeletet hoznak a német nyelv tanításáról.10 így minden osztályban tanítani kell, s a németórák száma (1855—56- os tanév: heti 28, 1856—57-es tanév: heti 31), a magyar heti 2 órához képest jelentősen emelkedett. A németesítő törekvések mellett általában elmondható, hogy sok vallásfelekezeti tapintatlanság és önző politikum nyilvánult meg benne. Megbotránkozást okoztak a használatra elrendelt tankönyvek: ezek a hazai viszonyokkal nem ismerős, idegen munkák rossz magyarságú fordításai voltak. 9 Démoszthenész, Platon és Szophoklész olvasását nehéznek tartja, még a legkitűnőbb gimnáziumok növendékei sem értek meg rá. 10 A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak 1855. jan. 1-jén kelt 37. sz. ren- d'elete, 1. §. A német nyelv minden gymnasiumban, mint föltétien kötelezett tantárgy minden osztályokban tanítandó. 2. §. Még ott is, hol a német nyelv a tanulóknak' nem anyanyelvűk, mihelyt azt a tanulók annyira megtanulták, hogy nehézség nélkül megértik legalább némely tantárgyak németül és német könyvek alapján tanítandó ...” TtREL. II. 7. c./l. 35
