A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)

Tanulmányok - Szűcs Ernő: A Simonffy család és Debrecen

Az újabb örökbe fogadott a továbbiakban kettős családnevet használt; Simonffy-Tóth Ernőiként (1911—1980) lett ismeretes az adoptálást követően (1932. febr. 19.). Aktív katonatiszt (híradós) lett, s kiváló képességeinek megfelelően elvégezhette a vezérkari iskolát, s ilyen körű beosztást is kapott. A háborúban közte volt annak a tíz tisztnek, akiket arany vitézségi éremmel tüntettek ki. Emlékezetes tette volt, amikor repülőgéppel átszökött a frontvonalon, és Moszkvába ment a fegyverszüneti tárgyalásokra. E tettéért, valamint azért, mert Budapest magyar védőit a harc abbahagyására szólította fel, Szálasiák távollétében halálra ítélték.

Debrecenbe visszatérve Kéri Kálmánnal együtt hozzáfogott a néphadsereg szervezéséhez. Bizonyos ellenerőik rövidesen letartóztatták, sta- táriális bíróság elé állították. Megjárta a szovjet katonai rendőrség börtönét is. Kiszabadulása után hamarosan értesült, hogy rajta van a kitelepítendők listáján. Bár egyáltalán nem volt földe, kulákká minősítették.50 Ekkor gyorsan és határozottan cselekedett. Elhagyta a szívének nagyon kedves katonai pályát, az ELTE lektorátusán vállalt munkát, és családjával együtt Pestre költözött. Egykori tiszttársai, akik vele együtt közreműködtek a néphadsereg fejlesztésében, sorra mind (Beleznay, Sólyom stb.) a „tábornokperek” áldozatai lettek.

Gyermeki közül András (1941—) írói nevén Simonffy András, élete folyamán származása miatt sok akadályba ütközött ugyan, de 1974-ben és 1982-ben József Attila-díjat kapott. 1986-ban a Gál István-alapítvány élvezője, 1987—1989-ben pedig a Soros alapítvány ösztöndíjasa lett. Jelenleg Budapesten, illetve Dukán él.

Leánytestvére, Ágnes (1944—) kiváló tőrvívó lett. Torinóban 1970- hen az Universiadén egyéni világbajnokságot nyert. Ugyanebben az évben tagja volt az Újpesti Dózsa csapatának, amelyik megszerezte a Bajnokcsapatok Európa Kupáját. Felnőtt világbajnokságon a magyar válogatott tagjaként bronzérmet nyert. Olimpiára sohasem vitték ki. Származása miatt nem egyszer mellőzték, jórészt ezért korán, már 1975-ben abbahagyta a versenyzést. Napjainkban Pesten él, mint szakfordító. Férje Molnár József — akivel 1967. dec. 27-én kötött házasságot — a Művelődési Minisztérium Levéltári Osztályának vezetője.

Egy család néhány kiemelkedő tagjáról írtunk. Egy olyan családról, amely kétszáz évig számottevő szerepet játszott városunk életében. A Simonffy család ez idő alatt olyannak bizonyult, amely nem a közből, a közösség tulajdonából akart megélni, netalán gyarapodni abból, hanem olyannak, amely példaadó szorgalommal, kiemelkedő képességekkel szolgálta, gyarapította a közösséget. Az 1802-es, 1811-es nagy tűzvészek utáni naggyá fejlődő város élén (Imre), az igen fontos egyesületek, egyletek újjáépítésben, a zálogos puszták további biztosításában (I. Sámuel), de a létrehozásában (II. Sámuel), a város zenekultúrájának megalapozásában, fejlesztésében (Emil, Irén) egyaránt ott találjuk őket.

Az általuk nyújtott teljesítményekért az 1944 előtti kortársaik különböző érdemrendekkel, utcanévadással, fáklyás zenével és még számtalan más módon kifejezték elismerésüket, hálájukat. S bár a család 1944

56 Simonffy András: Kompország katonái Bp., 1981.

29