A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)

Tanulmányok - Szűcs Ernő: A Simonffy család és Debrecen

tása érdekében fasorokat ültettetett. Szabadidejében maga is szívesen kertészkedett. Simonyi úti villája kertjében külön almafajtát is kite­nyésztett, amit róla neveztek el, s a szakirodalom máig „Simonffy alma”- ként tart számon. Szerződéssel biztosította a gúti erdőből a fának vonattal történő szállítását (Zsuzsi vonat 1881.), de hasonló módon valósította meg Deb­recenben a monarchia első városi gépi vontatású tömegközlekedését, a „kisvasutat” (1884), amelyet látogatása alkalmával Ferenc József is ki­próbált (1890. szept. 12.). Ugyanakkor nem riadt vissza anyagi áldoza­toktól sem annak érdekében, hogy Debrecen a környező települések kö­zül minél többel vasúti összeköttetést nyerjen. Ezért nagy összegeket fordított a város részéről arra, hogy kiépüljenek az ún. helyiérdekű vasútvonalak. 1884-ben Hajdúnánással, 1886-^ban Büdszentmihályig, 1891- Füzesabonnyal és Ohattal — Polgárral, 1894-ben Sáránd—Derecske— Nagyiétával születtek meg az összekapcsoló vonalak. Az 1884—1891 között létesített pályákhoz épült fel a Kisállomás a Hatvan utca végén, de a megnövekedett vasúti forgalom szükségessé tette egy új Nagyál­lomásnak az építését is (1900—1901).31 A vasúton túl az országúti összeköttetést is igyekezett megjavítani, ezért anyagiakkal hozzájárult a Debrecen—Nyíregyháza, valamint a Debrecen—Nagykároly kövezett országutak költségeihez. 1884. jun. 4-én hazánkban a vidéki városok közül elsőnek Debre­cenben jött létre telefonközpont. Erőteljesen fejlesztette a városiasodás egyik kritériumát, a közvilágítást.32 A polgárság gazdálkodó részének hasznára 18 ezer holdnyi terület kiosztására került sor az államkincstártól megszerzett földekből, és visz- szaváltotta zálogból a pallagi birtokot is (3397 kh). A lakosság nyugal­mának megőrzése céljából, a katonai beszállásolástól mentesítés érde­kében a régebbi laktanyákat felújíttatta (Gilányi, Salétrom) és újakat építtetett (Pavilon, Péterfia, Nyugati utca).33 A közegészségügy fejlesztése terén artézikutakat fúratott, az épülő Dohánygyárat 20 méteres erdősávval vétette körül. Megvásárolta a bu­dapesti kiállításon a „Dobos pavilont”, s felállítatta azt a Nagyerdőn (1885). Ez a szép, faragásokkal teli, fából készült épület évtizedekig a debreceniek kedvenc szórakozóhelye lett. Közelében tenisz- és jégpályát építettek. A nagyerdei fürdőben a régi és kevésbé hygénikus fakádakat lecseréltette cementből készültekre, a falakat csempéztette. A fiákker- állomásokat aszfaltoztatta és rendszeresen fertőtleníttette, szagtalanít- tatta.34 A régi polgári kórház (Arany János utca végén) épületét időről idő­re bővíttette, majd amikor erre meglettek az anyagi lehetőségek, új, akkor igen korszerű kórházat építtetett (1891) a mai Bem téren. Szor­galmazta és ellenőriztette a védőoltásokat. Elrendelte, hogy orvosi ke­zelésben nem részesültek haláleseteinél vizsgálatot kell indítani. Gondos­kodott arról, hogy a szegénysorsú járóbetegek is orvosi ellátásban része­31 HBML. IV. B. 1403/a. 8. és 10. k. HBML. Polg. jel. 1883., 1884., 1889., 1891. évek­ről és Szűcs E. i. m. 150—151. old'. 32 Debreczeni Ellenőr, 1895. okt. 12. 33 HBML. Polg. jel. 1876., 1877., 1885., 1886., 1889., 1894. évekről. 34 HBML. Polg. jel. 1885—1887., 1889., 1891. évekről. 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom