A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)
Tanulmányok - Szűcs Ernő: A Simonffy család és Debrecen
ben nem kis érdeme volt Simonffy Sámuelnek, aki szívósan és kiváló diplomáciai érzékkel tárgyalt az ügyről a szepesi kamara igazgatójával, Klobusitzky Antallal.10 I. Sámuel ezt követően 1805-ben szép megbízatást kapott. Debrecen város egyik országgyűlési követeként őt küldték Pozsonyba. Itt megszavazta felsőbüki Nagy Pál javaslatát, hogy a magyar ezredek szolgálati nyelve a magyar legyen. E javaslatot azonban a felső tábla és a királyi udvar elvetette. A nemzeti nyelv kérdésének fontosságát azonban I. Sámuel magáévá tette, és a későbbiekben sokat tett annak taníttatásáért. Az egyházkerületi közgyűlés 1801-ben elhatározta a rendkívül rossz állapotba jutott kollégiumi épületek felülvizsgálatát. E bizottság teljesen új épület emelését javasolta és a munkálatok felvigyázásával Simonffy Sámuelt bízta meg. Közben lejátszódott az 1802-es, a város nagyrészét, a Kollégiumot, a Nagytemplomot és az ún. parókiális épületeket is elpusztító tűzvész. Ezt követően I. Sámuelt, mint az eklézsia kurátorát 1804. január 29-én felhatalmazták a Nagytemplom újjáépítésének vezetésére. Hosszú, kitartó küzdelmet kellett folytatnia. TJjból és újból gyűjtéseket kellett szerveznie az ország, de elsősorban a tiszántúli eklézsiákon. Az adományok azonban végtelenül lassan csordogáltak, és az építést végző mesterekkel is sok probléma adódott. Gyakran változtak a templommal kapcsolatos elképzelések is. Simonffy Sámuel nem élte meg ugyan a teljes készenlétet, a keleti torony csak 1822-re épült fel, de hittestvérei érdemeit elismerték azzal, hogy a még az ő életében elkészült nyugati torony toronygombzászlajába az ő monogramjának (S. S.) kivágásával nevét megörökítették.11 A templomért folytatott küzdelmének 1806 utáni időszakát már mint a debreceni református egyház főkurátora vívta. A tűzvész pusztításainak felszámolása, az egyházának a felsőbbség részéről jövő támadásoktól való megvédésén túl külön nehézséget jelentett, hogy ez időben (1772—1820) folyt a református egyházon belüli harc a hierarchia és a küriarchia, a világi és a papi párt között. Simonffy Sámuel diplomáciai képességével hatásosan működött közre az egyházon belüli béke megteremtésében. Az ő egyházi főkurátorsága alatt jelent meg (1812) az első egységes református templomi énekeskönyv. Tekintélyes szerepe volt abban is, mint a Kollégium főkurátorának, hogy 1816 után az intézetben felerősödött a magyar nyelv oktatása. Nemcsak az egyház, hanem maga a város is igényt tartott I. Sámuel tárgyalási készségére. Számtalan alkalommal kellett ugyanis 1803— 1817 között az ún. zálogos puszták, különösen az ohati, halápi, zárni, he- gyesi, monostori részék ügyében tárgyalnia az államkincstárral. Mindezt, mint a városi titkos levéltár egyik őreként kapta feladatul, s helytállása sikerét jelentette, hogy ezeket a területeket meg tudta őrizni a város számára. 10 Herpay Gábor: A debreczeni református Ispotály története 1529—1929 Db., 1929. (Továbbiakban = Herpay: Református Ispotály.) 153. old. 11 Szűcs Ernő: Bemutatjuk' Db., 1987. 14. old. 17
