A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)
Tanulmányok - Szűcs Ernő: A Simonffy család és Debrecen
re helyezik annak megtörténtét. Sajnálatosan nincs módiunk e kérdésben állást foglalni, de megjegyezzük, hogy a családi iratok birtokában lévő Simonffy Gyula, az általa készített családfán az előzőekkel egyetértésben 1596-ot jelöli meg a nemesség soraiba emelés időpontjául.“ E problémán túl Herpay írásában feltünteti, hogy a család címere az 1784-ből származó végrendeleten megtalálható, valamint azt is közli, hogy az 1847. és az 1850. évi összeírások szerint hol, melyik utcában laktak Debrecenben a Simonffyak.6 7 Az idézett hat családtörténész adataiból megismerhettük a németújfalui Simonffyak eredetét és Debrecenbe költözésének okát. Az alábbiakban célunk ezen család és az új közösség, környezet, azaz Debrecen kapcsolatáról írni. E feladatunk megvalósítását néhány kiemelkedő személyiségen keresztül igyekszünk bemutatni. ISTVÁN A dunántúli Neszeién 1715-ben született. Ö az, aki először a Pápa közelében lévő Mezőlakra, majd 1744-ben Debrecenbe költözött. Eredeti foglalkozásáról lemondva, 29 éves fejjel inasnak szegődött Szeremley Sámuelhez (1745), de a következő évben, 1746-ban már mint „cancellista”-t (ez a cím iskolázottságra utal! Sz. E.) vették fel Debrecen polgárai közé. Inasságából 1749-re szabadult, s 1752-ben már a nemes Kalmár Társaság tagja lett. Ezzel egyidejűleg sokoldalú tevékenységet fejtett ki a város közügyeiben. Segített az adó beszedésében, más alkalommal árvafelügyelőként, de puszta inspectorként, dézsma-felügyelőként, népössze- íróként is szerepelt.8 Személye jó példája annak, hogy a régi Debrecen a szorgalmas, elveihez hű polgárait becsülte, mert élete során — bár betelepült volt —,18 éven át a város esküdtei közé is bekerülhetett. Egyébként kemény nyakú kálvinistaságára jellemző, hogy hitéért eredeti lakhelyét, foglalkozását is ehagyta, s amikor pedig 1778-ban királyi paranccsal arra akarták kényszeríteni, hogy helvét hitvallású tisztviselőként a katolikus templomban tegye le a kötelező hűségesküt, inkább huzamos időre elutazott a városból, semhogy lelkiismereti meggyőződése ellenére pápista templomba menjen. Valószínűsíthető; 1745-ben nősült. Feleségül vette körösi Borbély Zsuzsánnát. Házasságukból négy gyermekük született, akik közül csak három érte el a felnőtt kort. Leszármazottjaik közül Zsuzsánna Németh István prókátor felesége, Mária pedig ecsedi Csapó Sámuel kalmár neje lett. A fiuk, I. Sámuel 1754. október 7-én született.9 6 HBML Adattár 414/90 és Herpay Gábor: Nemes családok Debreczenben, Db., 1925. 66. old. és Zoltai Lajos: Simonffy Imre (továbbiakban = Zoltai: Simonffy Imre...) DKK. 1901. 24—29. old. 7. Herpay G.: i. m. 66. old. 8 Nagybákay (Rickl) A.: i. m. 10. és 33. old. 9 HBML Adattár 414/90 és Nagybákay (Rickl) A.: i. m. 14. old. és Zoltai Lajos: Simonffy Sámuel debreceni főbíró (Debreceni Reformátusok Képes Naptára az 1930. évre (Szerk.: Sipos Károly és Tildy Zoltán) Db., 1929. (Továbbiakban = Zoltai: Simonffy Sámuel...) 15
