A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)
Műhely - Sipos Sándor: A debreceni anyakönyvek
tüntették a lakóhely házszámát, majd 1851 végétől a keresztelés ideje mellett a születés időpontját is. Külön rovatban tüntetik fel, hogy a gyermek törvényes házasságból született-e vagy sem. 1853-tól a szülők és a kereszt- szülők foglalkozása is bekerül az anyakönyvbe. Ez a forma a század végéig már nem változik. A felsoroltak mellett az anyakönyvek még egy fontos adatot tartalmaztak: a keresztelést végző lelkész nevét. Az anyakönyveknek mindig volt népességnyilvántartó szerepe. A más egyházközségben házasodó számára ennek alapján adtak igazolást a keresztelésről. A szabadságharc idején a keresztelési anyakönyvek alapján gyűjtötték össze a hadköteleseket.17 A katonai nyilvántartás fontossága a későbbiekben is szerepet játszik az anyakönyvek vezetésében. Ezért a későbbiekben a kereszteltekről 1801-től kezdődően évenkénti betűrendes mutatót készítettek. Ebben 1820-tól az azonos nevű gyermekeknél a könnyebb tájékozódás érdekében a szülők nevét is feltüntették. 1841-től a szülők neve minden esetben szerepel a mutatókban. 1843-tól lakóhelyként az utcát, 1853-tól pedig a házszámot is bevezették. Ezek a mutatók óriási segítséget jelentenek, de figyelembe kell venni, hogy nem minden esetben pontosak. Főként több azonos nevű gyermek esetén fordul elő, hogy közülük egy nem került be a mutatókba. Máskor a megadott lapszám nem egyezik. Egyes kötetek pedig a használat során annyira megrongálódtak, hogy egyes részei használhatatlanok. A mutatókból másodpéldányok nem készültek (a házassági és halotti anyakönyv- vek mutatóiról sem), így azok a Hajdú-Bihar megyei Levéltárban nem találhatók meg. 2. A házassági anyakönyvek önálló kötetként csak 1808-tól létezik, de a keresztelési anyakönyvek részeként 1703-tól folyamatosan vezették. Mutatója, a keresztelésekhez hasonlóan, 1801-től létezik, melyben évenként betűrendbe szedve találhatjuk meg a házasságot kötöttek neveit. (A betűrendnél minden esetben csak a férj nevét vették figyelembe.)18 A házassági anyakönyv tartozéka volt a penitentiát tartottak jegyzéke. Ezt a XVIII században a keresztelési és házassági anyakönyvek egyéb bejegyzéseitől eltérően latinul végezték, a XIX. századtól már ez is magyarul történik. A penitenciát tartottak száma fokozatosan csökken, a század közepétől a bejegyzések megszűnnek. Míg a keresztelési anyakönyvek kezdeti időszakára a viszonylagos pontatlanság, szűkszavúság volt a jellemző, a házassági anyakönyvek esetében a nagyfokú pontosságra törekvés volt a jellemző, így igen hosszú időn keresztül szinte változatlan formában megfelelt a követelményeknek. Már az első bejegyzésekben ugyanaz a séma érvényesül mint a későbbiekben: az esküvő dátuma, a férj lakhelye (utca) és neve, a feleség és apjának neve, lakhelye. Érdekes, hogy a lakhely megnevezés is pontosabb, mint a keresz17 Uo. IV. A. 1011/u. 2. cs. 18 Házassági anyakönyvek (1703—1900) TtREL. I. 99—a. 1—10. és 140—151. k. Mutató a házassági anyakönyvekhez (1801—1895) uo. I. 99.—a. 160—162. k. A házassági anyakönyvek másodpéldányai (1828—1895) HBML. IV. B. 1422/b. 1— 32. k. 147
