A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)

Műhely - Sipos Sándor: A debreceni anyakönyvek

DEBRECENI ANYAKÖNYVEK Sipos Sándor

I. Bevezetés

Az anyakönyv szó jelentése közismert: „személyeknek főbb, különösen személyi állapotuk változásaira vonatkozó adatait nyilvántartó és igazoló hatósági nyilvántartási könyv”.1 Mint ilyen, eléggé sokféle nyilvántartás jelölésére alkalmas (így hívják például az iskolákban használatos nyilvántartást is, mely a tanulók személyi adatait és tanulmányi eredményét tartalmazza), a közbeszéd mégis a lakossági nyilvántartás szempontjából fontos születési, házassági és halálozási anyakönyvekkel azonosítja. A ma embere számára megszokott, természetes jelenség, hogy életének alapvető fontosságú eseményeit (születés, házasságkötés, halál) hivatalosan nyilvántartják, beírják az anyakönyvbe, melyből szükség esetén ún. anyakönyvi kivonatot készítenek erre a célra rendszeresített formanyomtatványon. Ezek az anyakönyvi kivonatok minden fontos adatot tartalmaznak: vezetéknév, keresztnév, a szülők neve, foglalkozás, lakcím stb. Az már kevésbé ismert, hogy az anyakönyvvezetés ilyen formában igen kései fejlemény, lényegében a XX. században alakult ki.

Hazánkban az egységes elvek alapján történő, s a lakosság nyilvántartására is szolgáló állami anyakönyvezést az 1894. évi XXXIII. te. rendelte el. Az ezt megelőző időkben az anyakönyvezés az egyes egyházak joga és kötelessége volt. Az anyakönyvekről a legkorábbi ismert adat 1539-ből egy franciaországi rendelet, mely az elhalálozottak és a születések jegyzékének vezetéséről intézkedik. A katolikus egyházon belüli anyakönyvezésről a tridenti zsinat határozott: 1563-ban elrendelték a házasultak és kereszteltek lajstromának vezetését. Ezt egészítette ki 1614-ben egy pápai rendelkezés (VI. Pál „Rituale Romanorum” c. enciklikája), amely a halottakról készített listák vezetését is előírta.2

Magyarországon először az 1614-ben tartott nagyszombati zsinat foglalkozott az anyakönyvezéssel, de néhány esetben már ezt megelőzően is vezettek anyakönyvet. így például a veszprémi egyházmegyében 1515-ben, a csejtei plébánián (Nyitra megye) 1519-ben, Pozsonyban, Malackán (Pozsony megye) és Bajnán (Nyitra megye) pedig 1600-ban kezdték az anya1 Magyar Értelmező Kéziszótár. Bp. 1972. 46. old.

2 Kováts Zoltán—Cs. Tóth Péter: Csurgói jobbágycsaládok demográfiai viszonyai (1720—1950). Történeti Statisztikai Évkönyv 1961—62. Bp., 1962. 52. old.

143