A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)

Tanulmányok - Mervó Zoltánné: Adalékok a debreceni tanítóképzés történetéhez 1949-1959

ködése a tanítóképzőben rövid életű volt, mert a Szakérettségis Kollégium igazgatójává nevezték ki s így kivált a tantestületből. A tanulmányi vezetői teendőket ezután Zsigó Menyhértné, majd É. Kiss Sándor látta el.

Az 1953-ban életbe lépett új rendtartás szigorú rendszabályokat foganatosított. A tanárok kötelességévé tette pl. hogy a szaktanárok negyedévenként adjanak elemzést munkájukról, kötelezővé tette a tanmenet és óravázlat készítést, előírta, hogy a dolgozatokat a tanár két hét alatt javítsa s adjon segítséget a DISZ-nek a kultúr- és sportmunkában. A tankönyv használatát, valamint a szovjet pedagógia és a haladó magyar pedagógiai irodalom tanulmányozását a tanárra nézve kötelezővé tette. Az igazgató számára pedig a tantestület nevelését tűzte feladatul.20

Az 1955. szeptember 13-i tantestületi ülésen az igazgató az elmúlt év legnagyobb hiányosságának rótta fel, hogy a nevelés területét nem tartották egyenrangúnak az oktatással s nem volt elmélyült az ifjúság világnézeti nevelése és a DISZ-szel való törődés sem. Megállapította, hogy az oktatás vonalán is csak részeredmények születtek, mert az olyan alapvető készségek kialakításában mint a helyesírás, a szép magyar beszéd, az írás és számolás, valamint a fizika és történelem tanítása, az igényektől elmaradt.21

A pedagógusok anyagi megbecsülését jelentette az 1955-ben végrehajtott bérrendezés, mely átlagosan 30, de egyes személyek esetében 50%-os bérfejlesztést biztosított. A magyar dolgozó nép állama, a Magyar Dolgozók Pártja bőkezűen gondoskodott a pedagógusokról — jegyezte meg az igazgató az 1955. szeptember 25-én tartott értekezleten.22

1955 novemberében előtérbe került az ifjúság eszmei-politikai nevelésének kérdése. A tanítóképzőben ennek különös hangsúlyt adtak, hiszen a leendő tanítók elé támasztott követelmények között szerepelt a falu és tanyavilág ideológiai felvilágosítása, politikai vezetése s ebből következően elsőrendű feladat volt a tanórákon és azon kívül az ifjúság politikai nevelése. E célnak rendelték alá a szakköri munkát, de a tanmenetek ilyen irányú átdolgozását is szükségesnek tartotta az iskola vezetése. A munkaértekezlet keretében „Eszmei-politikai nevelés iskolánkban” címen elhangzott előadás is hangsúlyozta, hogy a nevelőtestületnek politikai közösséggé kell kovácsolódnia, mert csak egységes politikai és világnézetű testület tud egységes hatást kifejteni. Felvetődött a tanárok részéről az a gondolat is, hogy már a felvételinél válogatási szempont legyen, hogy elsősorban haladó szellemű szülők haladó gondolkodású gyermekei kerüljenek a képzőbe, mert ha ilymódon jobb közösséget tud a testület összekovácsolni, jobb lesz az iskolában az eszmei-politikai nevelés.23 Kívánalomként fogalmazódott meg például a képzős növendékek művelt magatartásának kialakítása. A tanító- jelöltek — mint az igazgató megállapította — a legelemibb udvariassági szabályokkal sincsenek tisztában, nem tudnak helyesen viselkedni a felnőttek társaságában, de sok kívánnivalót hagy hátra egymás közötti viselkedésük is. Az iskola nevelési feladatai között ezért helyet kapott a jó modorra, udvariasságra, helyes viselkedés kialakítására irányuló törekvés, mi20 Uo. Jkv. 1953. febr. 22.

21 Uo. Jkv. 1955. szept. 13.

22 HBML. XXIII. 112/a. 14. — Jkv. 1955. szept. 25.

23 HBML. XXVI. 51/a. 1. — 1955. nov. 8. Munkaértekezleti jkv.

131