A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)
Tanulmányok - Mervó Zoltánné: Adalékok a debreceni tanítóképzés történetéhez 1949-1959
A tanulmányi eredményeket származás szerint is vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a parasztszármazású tanulók közül elsősorban a diákotthonban elhelyezettek tanulmányi eredménye kedvező, mert felügyelet mellett legtöbbjük példamutató szorgalommal tanult. Nem mondható el mindez a bejáró tanulókra, mert kiesnek a felügyelet hatóköréből s ők képezik a leggyengébb tanulói anyagot. 1955 februárjában az iskola tanulmányi eredménye a következőképpen alakult:12 Munkásszármazásúak átlaga: 3,08 Dolgozóparaszt származásúaké: 3,28 Értelmiségi: 2,75 Egyéb: 3,10 Osztályidegen: 4,— A diákotthon lakóinak átlaga: 3,59 Tanulószobásoké: 3,51 Bejáróké: 2,71 Helybelieké: 3,63 Súlyos problémát jelentett a képzésben a tanulók nagymérvű túlterhelése is. A növendékek hiányos felkészültsége mellett segítették ezt a rossz tankönyvek is, melyeknek egy része nem a tanítóképzősök számára készült. Fokozta a nehézséget, hogy az intézet szemléltető eszközökkel való ellátása sem volt biztosított. Felhívta ezért az igazgató a tantestület figyelmét szemléltető képek és eszközök készítésére, a gondos táblai vázlatok írására, a szomszédos iskolák anyagának kölcsönkérésére. 1955-ben a nevelési értekezleten megállapították, hogy a tanulók 38—40 órát ülnek hetente a padokban, s emellett még 18—20 órát otthon kell tanulással eltölteniök, indokolt tehát a tanulók idegessége, tanulmányi eredményük visszaesése. A tanulók túlterhelésének enyhítése érdekében célul tűzték a szaktanári órákon a tanítás színvonalának növelését, mert ezzel biztosíthatták a tanulóknál a bevésést, a begyakorlást. A minisztérium is tisztában volt a tanulók túlterhelésével, de népgazdasági és tervgazdasági megfontolásból továbbra is fenntartotta a négyéves képzési időt, egyidejűleg azonban gondoskodott a tananyagcsökkentésről. Erdey Grúz Tibor közoktatásügyi miniszter is megállapította, hogy tanulóanyagunk nem elég jó, alkalmazzuk tehát hozzájuk az anyagot. Véleménye szerint: „ne tanítsunk minden órán újat, otthonra elvégzendő új anyagot ne adjunk, érjük el a tananyag ésszerű redukálásával a minél jobb begyakorlást. Tanítóképzésünkben döntő szempont az legyen, hogy a tanulók teljes biztonsággal dolgozzák fel azt, amire az alsó négy osztály tanításában szükségük van”.13 A tanárok 1949 szeptemberében az I. Sz. Pedagógiai Gimnázium I. osztálya a Révai Miklós fiúgimnázium tagozataként kezdte meg tevékenységét, önálló testület nem lévén, a tanárok a gimnázium tantestületéből kerültek ki. Nábrády Mihály igazgatóhelyettes történelmet, Aradi Gyula testnevelést tanított a fiúk számára, Czakó György földrajzot, Deák Györgyné magyart 12 HBML. XXVI. 51/a. 1. Jkv. 1955. febr. 1. 13 HBML. XXVI. 51/a, 1. Jkv. 1951. szept. 24. és 1955. nov. 22. 129
