A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 16. 1989 (Debrecen, 1989)
Tanulmányok - Surányi Béla: Kosutány Tamás és a hazai agrokémia a századfordulón
tettek. Bár egy rokon tárgyú tanszék korábban, 1858—1888 között már működött a műegyetemen Mezőgazdaságtani és Erdészeti Enciklopédia néven.”14 A kibontakozó hazai agrokémiai kutatások jó néhány probléma megoldásának keresték a kulcsát. Az első helyre kínálkozik a hazai búzafajták minőségének ügye. Köztudott, hogy a magyar búza nemzetközi elismerést vívott ki kiváló minőségével. Ezt csak öregbítette az őrlési technológia fejlődése. Az ún. sütési próbák eredményeként a XIX. század utolsó évtizedében a magyar búza elkezdte elveszíteni elsőbbségét más országbéli fajtákkal szemben. A szakemberek véleménye a jövő útját illetően megoszlott. Egyesek a tarbúzák térhódítását, mások a műtrágyák, az intenzívebb talajművelés meghonosodását okolták. A Földművelésügyi Minisztérium országos vizsgálatot rendelt el. E munkálatokba kezdettől fogva bekapcsolódott Kosutány Tamás. A Mezőgazdasági Szemlében teszi közzé: A magyar búza sikértartalma c. írását: „A magyar búza, a magyar bor, a magyar dohány évtizedek, talán századok óta fő büszkeségét képezték a magyar gazdának. Ezen dicsőség azonban az újabb időben kezdett elhomályosulni”15 — majd így folytatja: „A búzánk kitűnőségét elismerték világszerte; külföldön többféle tisztességes süteményt nem is képesek készíteni anélkül, hogy saját lisztjükhöz több-kevesebb magyar lisztet ne elegyítsenek; azért azután a magyar lisztet külföldön drágábban is fizetik, mint a másfélét.”16 A magyar búza sikértartalmának változatlanságára hívja föl a figyelmet Hankó Jánosé s Gáspár János is.17 „A kormányzat megbízása alapján Kosutány 1900 és 1905 között az ország egész területére kiterjedően rendkívül alaposan vizsgálta a búzatermelés feltételeit és a minőségét. E vizsgálatsorozat értékelését tette közzé: A magyar búza és a magyar liszt a gazda, molnár és sütő szempontjából című, Budapesten 1907-ben magyar és német nyelven kiadott könyvében. Ebben adatokkal igazolva cáfolta a magyar búza minőségének romlását. Véleményét úgy összegezte, hogy a kitűnő magyar búzából a fejlődés legmagasabb fokán álló magyar malmok a legkitűnőbb lisztet állítják elő.”18 Tudományos kutatásai során kimutatta,19 hogy a gondosabb talajművelés, trágyázás nemcsak a mennyiséget, de a minőséget is javítja. Egyúttal az is kiderült, hogy a búza minőségét meghatározó sikértartalom legszorosabban az időjárástól függ. Kosutány Tamás okos érvekkel visszautasította a román Zacharia támadását, aki kétségbe vonta a magyar búza kitűnő minőségét.20 Annyi bizonyos, hogy a gabonakivitelben érdekelt országok a piacokért vívott küzdelemben mindent megtettek a konkurens Magyarország hitelének megrontására. Ha sarkítani akarjuk a századfordulón a hazai agrokémikusok ténykedését, elmondhatjuk, hogy valójában nemzetközi hírű tudósaink a hagyományosan magyar mezőgazdasági termékeink kedvező piaci megmérettetéséért szálltak síkra, tudományos érvek felsorakoztatásával keresve igazukat. Az élesedő piaci ver14 Szabadváry Ferenc—Szőkefalvi-Nagy Zoltán: A kémia története Magyarországon. Bp. 1972. 291. o. 15 Sigmond E.: i. m. 22. o. 16 Uo. 23. o. 17 Uo. 18 A magyar élelmiszeripar története. Bp. 1986. 97. o. 19 Sigmond E.: i. m. 22. o. 20 Köztelek, 1910. szept. 14-i szám: Hivatalos román támadás a magyar búza ellen. Az exportált sörárpát is támadás érte német részről, aminek hátterében az ottani árpatermesztés védelme húzódott meg. Lásd Sigmond E. .-i. m. 29. o. Kosutány Tamás a magyar búza és liszt tárgykörében közel 40 hosszabb- rövidebb írása látott napvilágot a Köztelek, a Molnárok Lapja, a Természettudományi Közlöny, a Kísérletügyi Közlemények stb. folyóiratokban, valamint számos külföldi szaklapban. Lásd Köztelek, 1915. 109. o. 70
