A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 16. 1989 (Debrecen, 1989)

Tanulmányok - Aranyi Imre: Testnevelés a Debreceni Református Kollégiumban (1842-1911)

gyakorlók. A nyári helységet már 1862-ben bővíteni kellett.53 A tervezgetések közepette vetődött fel egyes „debreceni szülők” azon óhaja, hogy a nyári testgyakorlati helység úgy készüljön el, hogy „külön órában és külön ajtón a leánygyermekek bejárása is engedtessék meg”.53 A javaslat további sorsáról nem szólnak a források, de a helységgondok állandóan előkerülnek. A problémákat végül 1873-ban, az új épületrész átadásával sikerült megoldani, ahol egy új tornatermet is kialakítottak. Ennek színvonala, felszereltsége élenjárt a városban. Korszerű voltára utal, hogy hamarosan gázvilágítással látták el, s így a szürkület sem akadályozta a tornaterem teljes kihasználását.54

A téli és a nyári tornatér felszerelései között megtalálhatók voltak a legkorszerűbb „gimnasztikái gépek”: a harántfa (emelhető magasságú nyújtó), a fellépő- és mászóállvány, az ugróállvány, a körhinta, a különböző létrák, a rudak, az árbocok, az ugrózsámoly, a rohamdeszka, a kötelek, a bak, a ló, a korlát, a gyűrűhinta, a lebegőfa, a nyújtó, a szőnyegek, a mérőlécek, a zászlók, a súlyzók, a fa- és vasrudak, a buzogányok.55

Ezeket az eszközöket nem csak a tornaórákon használták. Szoros együttműködés alakult ki a híres diáktűzoltósággal, hiszen a tűzoltók a „tornászat által is fejlesztették erejüket, s minden héten legalább egyszer testgyakorlati órákra kellett járniuk”.56 Az 1860-as évek végén néhány évre közös szervezetet hoztak létre a Városi Tornaegylettel, amely szintén itt tartotta foglalkozásait. A tornaegylet 1867-ben alakult, azzal a céllal, hogy a „felsőbb tanulóknak és városbélieknek is alkalom adassék magukat a tornászaiban gyakorolni... A tagok nagyobb száma a tanulóifjúság köréből került ki.”57 A munkát az elnök a vezetőséggel közösen irányította. Az egylet művezetője Örvényi Vilmos volt, s ezzel is magyarázható, hogy a Református Kollégiumból meglehetősen sok diák vett részt a foglalkozásokon. Az érdeklődőknek saját költségen egy vívodát is fenntartottak.58 A testmozgás növekvő népszerűségét jelzi, hogy 1876-ban a nagy érdeklődésre való tekintettel a tornaegylet keretén belül egy atlétikai klubot is kialakítottak.59

A felmerülő költségeket a tagdíjakból, a pártoló tagok támogatásából s az egylet által rendezett versenyek bevételéből fedezték. Az 1870-es évek második felétől általában „versenytornászásokat” és „versenygyaloglásokat” szerveztek.

53 TtREL I. 1. a. 26. 1861/65.

TtREL I. 1. a. 26. 1862/22.

TtREL I. 1. a. 26. 1862/28.

Ekkor a nyári testgyakorlótér nagyobbítása megtörtént, új kerítéssel, tanszerekkel ellátták. Helye a négyszögű épület mögötti tér. Az optimális nyári tornahelyról tudósítanak: Maurer János, Kiss Áron, Ottó József művei.

54 TtREL I. 1. a. 27. 1874/43.

TtREL I. 1. a. 29. 1888/112.

A Városi Torna és Vívóiskola is ezt a termet használta. Felszólították őket, hogy az általuk elfogyasztott gáz árát fizessék meg. Télen hetente 2 Ft 31 kr., nyáron 42 kr.

55 Markó Lajos: Vezérkönyv a testgyak. tanításához Pest, 1871. Maurer iano.t: Torna-szergyakorlatok Bp. 1896.

56 186/67. Főisk. Évkönyv 22. old.

1871/72. Főisk. Évkönyv 28. old.

57 1873/74. Főisk. Évkönyv 44. old. 1881-ben az egyletnek 126 alapító, 105 működő tagja, s lOelőtor- násza volt.

58 1873/74. Főisk. Évkönyv 44. old. A vívoda évi tagdíja 3 Ft 50 kr. 1877-től 10 Ft. A tomaegylet tagjai 4 Ft-ot fizettek.

59 1876/77. Főisk. Évkönyv 49. old.

61